Mint a TITANICon – vihar a tűzijátékon

18 órától a pesti Duna-parton a Mariott szálló előtt, a Lánc-híd és Erzsébet-híd között a kettes villamos pályáján vártuk a tűzijátékot. Kilenc után néhány perccel először csak egy kis szélre, majd egy-két csepp esőre lettünk figyelmesek, amikor az emberek közé zöld lombkoronák hullottak, mi is menekülni kezdtünk. Ugrás a villamos pálya korlátján át, és futás a belváros felé, vagy akár merre… A barátnőmmel egymás kezét fogtuk… Pillanatokon belül eleredt az eső, a szél csak süvített… közvilágítás persze sehol, és a tűzijáték fényei csak még ijesztőbbé tették az egészet. Menekültünk volna, de nem volt hova. A szálló teraszát embermagasságú kerítéssel vették körbe, és mindvégig marcona őrök vigyáztak arra, nehogy valaki megzavarja a teraszon lévő vendégeket. Olyan Titanic feelingje volt az egésznek, amikor a szegényebb utas-osztályok lakói próbáltak feljutni a fedélzetre, de rácsokban ütköztek. Végül valakiknek sikerült egy kicsit elmozdítani az egyik kerítést, és beállhattunk a szálló védettséget nyújtó fedett részei alá,… Azaz beállhattunk volna, ha a másik irányból érkező menekülő tömeg, nem nyomta volna visszafelé a kimozdított kerítést… Végül átjutottunk…, ekkor jött az újabb kellemes meglepetés, a lépcsőknél a biztonság kedvéért még láncokat is kifeszítettek keresztbe,… még egy ugrás, szerencsére bokatörés nélkül… s megúsztuk. Volt még persze tülekedés a Kálvin téren a metrónál, kaotikus jelenetek a Deák téri állomáson, de szerencsére ezt is túl éltük…