Hónap: 2007 február

“Szarvas számomra fogalom lett, ha a szarvasi élményeket szeretném felidézni,azonnal Ági néni finom ebédjei jutnak eszembe. Miután hódoltunk a gasztronómiának, elindultunk a Kupola felé.
Egynapos kirándulások kapcsán láttam a szép kis faházakat, nagy kár hogy elbontják őket. Egyet legalább meg kellene menteni, mint szarvasi emléket. Nagyon aranyos az oldal, ahol a szarvasi hangulatban megmártózhatunk február közepén.”

Papp Andi

“Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert számomra a faházak jelentik (jelentették, de lélekben még mindig) az IGAZI Szarvas-élményt! Legelső szarvasi táboromon faházban laktam, egy rövid ágyon, az ablak alatt. Eleinte attól féltem, valahogy kiszakad az ablak a keretéből és majd rám esik. Később meg a nyíló ajtótól féltem, hogy egyszer majd valaki beront a házba és pofánvág az ajtóval, amint ott ülök az ágyam szélén és beszélgetek “lakótársaimmal”. Sokat nevettünk ezeken a fóbiákon. Azok közül, akikkel első évben a faházban ismerkedtem meg két emberrel (tehát összesen hárman vagyunk) még mindig tartjuk a kapcsolatot. Azóta eltelt pár év és laktam már a China-townban és a kőházakban is. De akárhányszor felidézem bármelyik szarvasi tábort, az első, ami eszembe jut, hogy reggel felkelek egy faházban, a sátorszerűen ferde falak köszöntenek először, aztán törölközőbe csavarva az egész táboron végigmegyek a zuhanyzóig és mikor visszaérek a fürdésből, mintha hazaértem volna. Szarvas és a “faház” fogalma elválaszthatatlanok egymástól. A kettő összetartozik, szorosan és – történjék bármi is – mindörökké!”

Kornis ‘Dettyi’ Peti

Ez egy vendégkönyv, és én tényleg csak vendég vagyok….

Kicsit későn hallottam először Szarvasról (már a madrichságból épp hogy kinőve), én inkább Horány, Kenese, Füred, no meg Bánk nyári, gyerekkori faház-emlékeit tudom csak felhozni “”mentségemre”.
DE! : nagyon remélem, hogy Szarvas megmarad a híres SZARVAS-nak, mert a gyermekeimnek mindenképpen meg szeretném adni az általatok elmesélt élményeket, avagy ahhoz hasonlókat :).

Ahogy olvastam ezt a web-oldalt, a TI visszaemlékezéseiteket, nagyon büszke voltam, mert azt hiszem az a közösségépítő tehetség, az a barátság és együttes élmény igény, amiért annyian irigyelnek minket nagyon klassz dolog, és boldoggá tesz, hogy az utánunk jövő generációk is ápolják ezt.