A Szarvas Times-ot olvasva…
(kép forrása: Keszti)
Hónap: 2007 február
Faházak nélkül… – Tudósítás Szarvasról (fotó: Friedman Szása)
Este hat körül érkeztünk meg a madrichképzésre,… első utunk a faházak közé vezetett… megdöbbentő látvány… még a sötétben is jól belátni az egész területet… Beton kupacok, téglák, egy-két WC-csésze…. minden faház eltűnt… nincs 131-es, 129-es, 107-es… A 152-es helyén egy nagy sártócsa tátong…
Szása körbevitt a kocsijával minket… a hátsó kapu előtt egy hatalmas törmelék kupac, ha hó esne rá, jó lenne szánkózó dombnak…
Hát érdekes így Szarvas,… s milyen lesz majd világosban…
(kép forrása: Friedman Szása)
A kőházak tetejéről…
Ezt a képet egy blogban találtam ahol a kedvenc linkek között a www.szarvasifahazak.com is fent van… Mint Gazdag Julitól megtudtam, a felvétel Koltai Juli fotópardeszén készült valószínűleg 2004-ben
(kép forrása: http://12stringsandotherthings.blogspot.com/)
Mozaikok 3. – Az elcserélt szoba
1998-ban történt… Megérkezéskor megkaptuk a 130-as szobát. Alig helyezkedtünk el új “otthonunkban”, amikor három lány állított be a szomszédból. Arra kértek bennünket, hogy cseréljünk velük szobát… Mi nem értettük, nem mindegy, hogy az ember a 128-asban vagy a 130-asban lakik??? Addig-addig kérleltek, míg végül cseréltünk velük… Hát igen a golános fiúk mit meg nem tesznek a golános lányoknak… 🙂 Az ő házuknál, közvetlenül a kis terasz előtt egy tölgyfa állt… Hát nem túl nagy öröm egy fa árnyékában kelni és aludni térni… , egy olyan szobában lehúzni 12 napot, ahova sosem süt be a nap…
10-12 évvel később egy madrichképzésen az egyik lány elmesélte, hogy úgy tudták a tölgyfán kullancsok vannak, és ezért szerettek volna mindenáron cserélni velünk… A kullancsokat megúsztuk azon a nyáron…, de ez akkor sem volt szép tőlük…
KisPaszti
Emlékek Izraelből – G. Miki bejegyzése az emlékkönyvbe
“Nekem két régesrégi emlékem van a faházakról, az egyikben olyan 15 évvel(vagy többel) ezelőttről, amikor először voltam hanich Szarvason. A bátyókám emlékszem madrich volt és éppen galilos madrich. Én meg kisgyerekként az ő hanicháinak a kiskedvence lettem. 
Egy éjszaka a madrichgyűlés után bátyókám szokásához híven elment megnézni, hogy békésen alszom-e a szobámban, de az ágyamat szépen rendben találta. Nélkülem. A fél tábor engem keresett, amikor a Tamara és az Eszter (madricháim) megtalált az egyik faházban a bátyám egyik hanichájának az ágyában békésen szundikálva. Sosem felejtem el, hogy utána mit kaptam a bátyámtól.
A másik pedig, amikor a Faltammal, KisHisuval és még valakikkel együtt laktunk egy faházban (akkor ismertem meg a Faltamot) és a ő minden reggel vagy az óriási fekete szörnypókkal, vagy a vörös fehérneműs szőke bombázóval harcolt a paplan alatt, nem csekély szórakoztatásunkra.
Hát igen, régi szép faházak… Amikor még vidáman csattant a banánhéj a ferde falon…”
G. Miki
KISPASZTI WEB 