“Huh, hát én életemben először, 6 éve a 111-es szobában laktam, aztán kétszer a chinetown-ban meg a 124-esben és a 122-esben is. A csótányokkal és a kupival mindig meggyűlt a bajunk. Amilyen szerencsés voltam általában pótágy is került hozzánk,de imádtam. Idén valószínüleg kőházban szeretnék majd lakni, mert az a régi maradt. Máig meg van az első képeslap, amit a 111-es faházról készült fotó díszít, remélem még lehet majd ilyet kapni a büfénél, és persze az áramlekapcsolósdit sem lehet kihagyni a beszámolóból, ami máig jó “móka” maradt.”
Kriszta
KISPASZTI WEB 