Hírek

Milyen nagy is volt egy faház belülről…

 (kép forrása: http://szarvas.narod.ru)

“Sajnos én már csak felnőttként kerültem le Szarvasra, a Machol Hungária jóvoltából, ahol magától értetődő volt, hogy kőházakban lakunk, így nem sok fogalmam lehet a megboldogult faházak “romantikájáról”. Azaz egy kevés mégis. Kisvillámom már 2x járt a nyári táborban, és az első alkalommal még faházban lakhatott (másodszorra már a Chinatown vendégszeretetét élvezte). A szülők napján nem várt élménnyel gazdagított engem a faház. Akik ismernek, tudják, hogy sosem a pedantériámról voltam híres, de ami a faházban fogadott, attól egy pillanat alatt sírógörcs környékezett meg. Először is nem tudtam eldönteni, melyik ágyban alszik a csemetém, mert mindegyik fekvőhelyen dadaista összevisszaságban halmozódtak a mindenféle azonosítatlan és azonosíthatatlan tárgyak. A szobatársak homályos elbeszélése alapján láttam neki a heverő láthatóvá tételének. Lánykám koszos és kevésbé koszos ruháin és törölközőin aludt éjszakánként, komoly régészeti kutatások után a takarójára is rábukkantam, a lepedőjét azonban csak az FBI különleges laborja tudta azonosítani a fogkrém-és sárfoltok elkülönítése után. Az egyik szobatárs anyukájával fél napon át szortíroztuk a vegyes összevisszaságban a gardróbba dobált cuccokat (pedig én az utolsó pár zokniba is lelkiismeretesen bevéstem alkoholos filccel Kisvillám monogramját). Mikor ezt is abszolváltuk, következett a mosdó, ahol a tükör alatti pohártartón fél bőrőndnyi vizes ruha állt egy nagy gombóccá formálva. Hanyagul beletúrtam, és megállapítottam, hogy nem a csemetém tulajdonát képezi egyik része sem, így inkább megkíméltem magam a további logisztikai teendőktől.
A bőröndjét és egyéb táskáit félve nyitottam ki, vajon milyen mutáns szarvasi élőlény pattan elő belőlük, de a kalandot szerencsére megúsztam ép bőrrel. Miután nagyjából lakhatóvá varázsoltam gyermekem ideiglenes mikroökonómiáját, a fürdőlepedő keresésébe fogtam, mely nemes egyszerűséggel szublimálni tűnt. A küzdelmet már rég feladtam, mikor pár épülettel odébb megtaláltam az egyik faház oldalára terítve, szintén tele sárfoltokkal. A törölközőt azóta is őrizzük, örök mementóként….ilyen egy gyermektábor általános és átlagos higiéniai élete.
Nos, a fenti horrorisztikus élmények ellenére azért bevallom, még nem felejtettem el egészen a gyermekkoromat, és halványan rémlik valami, hogy édesanyám is sűrűn fogta a fejét, mikor hazaértem egyik-másik táborból. így a faházakat természetesen magam is gyászolom, de remélem, hogy az új lakhelyek is hamarosan megtelnek felejthetetlen emlékekkel, bennük 1-2 év múlva már ott kering a szarvasi tábor szelleme.”

Villám