Szobaszám ajándékozó – Baliga Andris gondolatai

“Nehéz lesz versenyezni Dettyi barátom kétoldalas írásával, de megpróbálom.
Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert én eddig – egy alkalmat kivéve – minden nyáron faházban aludtam. Voltak kellemes és kevésbé kellemes élményeim.
Azt hiszem, hogy a legfontosabb évem a 2002-es volt (ha jól számoltam). Ebben az évben futott át a 131-es számú faház ajtaján egyik szobatársam. Sokkoló élmény volt. Vér és üvegcserepek mindenütt. (megjegyzés: a srác túlélte, csak tábor hátralevő részében nem úszhatott szegény…
Ugyanezen évben szereztem életem Első Csókját, így, nagy betűkkel. Ugyanebben a faházban volt, csak a másik oldalon. Remélem nem sértek meg semmilyen törvényt, ha nevet is írok: Fenyő Dorkának hívják. Utolsó éjszaka volt, összeházasodtunk, és némi külső nyomás hatására (öten-hatan kántálták, hogy “Csókot! Csókot!”) megtettük. 11 évesek voltunk.

Nagyon szeretném ezt a szobaszámot, mert arra az estére emlékeztetne.”

Baliga Andris