posztdok napló 34. – családi kör

Lassan közeledett a hétvége, igyekeztem elhessegetni a gondolatot, hogy el kéne kezdeni azon törni a fejemet, mit  kéne csinálni ezzel a fránya péntekkel és szombattal. Azt mindenesetre eldöntöttem, hogy ha törik ha szakad felkeresem a ramat gani állatkertet a pihenőnapok egyikén. Az Internet alapján van egy szafari park és a közepén egy zsiráfos, elefántos állatkert.

Szóval már a logisztikai megoldások kidolgozásához kezdtem volna, amikor megcsörrent a telefonom. Miriam, anyukám unokatestvére hívott Sabeszra a közeli Ashkelonba. Ezen a héten volt édesanyja halálának a negyedik évfordulója, s a yahrzeit (halálozás évfordulója – bővebben itt) alkalmából összegyűlt az ő és tetsvére teljes családja. Ezúttal végre megismerhettem mind a 8 másod-unokatestvéremet, akik közül akadt olyan, akivel még sosem találkoztam.

Péntek reggel a szokásos mosás, takarítás (az állatkerti kirándulás elcsúsztatva), majd irány a 63-as busz. Újra zene szólt rajta – na végre gondoltam magamban. Ahogy haladtunk befelé Tel-Avivba, egyre többen lettünk a járművön. Az egyik megállóban néhány fiatal fel akarta tartóztatni a közösségi közlekedési eszközt, amíg a társaik odaérnek. A sofőr perzse ezt nem hagyta, s erre a már mozgásba lendült buszba akkorát rúgott az egyik srác kintről, hogy néhány cekkerekkel felpakolt néni kezéből kihullott a szombatra vásárolt dolgok többsége. Ijesztő volt,… azért mifelénk nem szoktak a buszba rúgni.

Az Azriel Centernél lévő megállót már ismerem mint a tenyerem. Fel a gyaloghídra, amelyet egy fura szivacsszerű burkolát borít. Ha nem tudnám, hogy ezrek mennek rajta végig naponta, egyszer szívesen végigsétálnék rajta mezítláb. Biztonsági ellenőrzés, s már bent is vagyok a plázában. Most vannak a legtöbben, mióta erre járok a HaShalom pályaudvarra. Egyszer korábban kéne jönnöm és szétnézni egy kicsit. Most sietek. Jegyautomata, 25 sékel, beléptető kapu, egy kis víz az útra, 2-es vágány. Először elmegy a rehovoti vonat, majd a modiini, s már be is fut az ashkeloni gyors. Ma sincsenek sokan. Hazautazó katonák, fiatalok, egy-két kisgyerekes család. Az emeletes vonat suhan Lod, Rehovot, Yavne és Ashdod érintésével a tengerparti városba. A telefonom szüntelenül cseng. Először Nathalie, az unokatesóm  érdeklődik mizujs velem, majd Orna invitálna hozzájuk Sabeszra, végül Áron, Miriam férje hív, merre járok. Ő jön majd értem az állomásra. Kintlétem óta ötödször érkezek meg az ashkeloni pályaudvarra. Nincs tovább, a vonat idáig közlekedik. Lassan oszlik a tömeg. Ki busszal, ki taxival távozik, a szerencsésebbekért kijönnek a várostól távolabb épített indóházhoz. Áronnal suhanunk a családi találkozó felé. Belépünk Miriamékhoz, a ház gyerekzsivajtól hangos. Itt van mindenki, a házigazdákon kívül Miriam testvére Júda, feleségével Etivel. A 3+5 gyerek férjekkel, feleségekkel, barátokkal és barátnőkkel, s mind a 2+7 dédunoka. Közös ebéd, minden szobából egy-egy újabb kis lurkó bukkan elő. Megható itt lenni, ebben a szép, élettel teli családi körben. Leülünk a nappaliban, s mielőtt Magda nénire emlékeznénk, az anyára, nagymamára, dédnagymamára, bemutatnak mindenkinek, s nekem is bemutatnak mindenkit. Szó szerint meg vagyok hatódva.

A múltidézés után a közeli Safir temetőjébe indulunk. A sírnál mondunk közösen imát. Megrendítő itt állni Béla bácsi, nagymamám testvére és felesége végső nyughelyénél. Dudival és menyasszonyával utazom oda és vissza is. Azt hiszem ő az egyik leginkább érdeklődő másodunokatesóm, persze leszámítva Josht, de ő katonai újságíró, azaz inkább olyan haditudósító féle, szóval neki szakmába vág.

A temető kijáratánál búcsút veszünk egymástól, lassan jön a Szombat, mindenki elindul hazafelé. Én Miriamékkal maradok. Készülődés, zsinagóga, ünnepi vacsora. Terülj-terülj asztalkám… Áron édesanyjával sokat beszélgetek magyarul. A bencsolás (étkezés utáni áldás) után Joshsal együtt kísérjük haza.

Másnap pihenés, kis héber tanulás, alvás. Beszélgetés Miriammal, Orittal, Áronnal, Josh is benéz, tőle hallok először az oslói vérengzésről, szörnyű! Kora este Orna és Yossi ugrik be látogatóba, az ünnep kimenetele után ők visznek a pályaudvarra.

Csomagellenőrzés, jegyvásárlás, 3. vágány, emeletes vonat. Megállunk Ber Yakovban és Kfar Chabadban is. Tel-Aviv Hagana, s már a HaShalom következik. Még vagy 40 perc haza, s lassan vége a hétvégének.

Szép volt, kedves családi körben!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s