Csütörtök este munkából hazafelé bandukolva, bújócskázó kisgyerekek keresztezték az utam. Ahogy a Negba utca végén az utolsó ház egyik oszlopa felé fordulva hangosan számolt a srác, arra gondoltam, 10-15 éve biztos nem láttam gyerekeket, akik ezt az általunk is oly nagyon kedvelt játékot játsszák. Mindezt annak ellenére, hogy szinte minden nyáron hetek foglalkoztam a korosztállyal. Hát igen, azok a Stavbárov utcai nyarak, amikor a lépcsőház vasajtaja volt a megcélozandó felület, néha a földszinti lakók morgását is kiváltva.
Szombat délután szunyókálni próbáltam, lefáradva a végtelenített híradóktól, amelyek percenként ontják, hol, mikor, mennyi rakéta csapódott vagy semmisült meg a déli országrészben. Már majdnem álomra szenderültem, amikor ismét hangosan számoló gyerekeket hallottam, akik bújócskát játszanak a más szombatokon szinte teljesen kihalt utcánkban. Nem tudom, a biztonsági szobába szaladást szokás-e errefelé bújócskával modellezni, de picit fura, hogy hirtelen a környék összes apró-termetű lakójának ez az időtöltés jut az eszébe.
Lássuk miről írnak az izraeli lapok:
Idáig jutottam a gépelésben amikor felsüvítettek a szirénák 16:40 körül, s futni kellett. A biztonsági szobában ért a robbanás hangja. A Vaskupola lelőtte a Tel-Avivba tartó rakétát!
Riadó van ezekben a percekben Beer Shevan, délután Ashdodban egy 10 emeletes lakóházba csapódott a gázai rakéta sérüléseket okozva.
Többet hamarosan!
nemrég olvasom a blogodat épp azt amikor írtad asdod stb rakétákat tényleg felháborító az hogy nem szorgos munkából akarják kamatoztatni az országot hanem épp ellenkezőleg rakétákkal rombolják!!!ennyit a szabad gázai övezetről!!!
na most már nem írhatsz arról csapásra válaszcsapás ördögi körnek nincs vége
rendet kell tenni egyértelműen!!!reméljük sikerül és békesség lesz israelen