Elhangzott 2007. február 17-én a szarvasi tábor zsinagógájában a Havdala (szombat kimenetele) szertartás keretében:
Havdala, másoknak gyertyafény, egy illat, egy dallam, egy kis bor… Nekünk Körös, stég, kupola vagy Beit David… Jickó, egy történet Fricitől, ma már talán Szása és Sonja…
Szarvas, másoknak arborétum, Bolza-kastély,… nekünk faházak, kőházak, imaterem, medence, art…
A mai tanítás madrich társunkról, Edéről szól… Ede, amikor kicsi volt, mindig izgatottan várta azt a nyári napot, amikor a Dózsa György útról elindultak a buszok a szarvasi tábor felé. Megpillantva a kopaszodó Jickót, hallva Fricit, amint a névsort olvassa, aztán mindig megnyugodott…Újra az örök, változatlan hely felé, Szarvasra veszi az irányt.
Ahogy múltak az évek, Edének is be kellett látnia, hogy lassan eltűntek az ő madrichjai, majd a madrichtársai, s a táborvezető haja is megnőtt egészen hosszúra, majd rövidre, szőkére, pöttyösre és csíkosra változott…
Az emberi tényező hát nem örök, de a hely az igen… az ebédlő, a kupola…
Ez az első Havdala a faházak nélkül, emlékezzünk ezekre, a kis házakra, melyek számai annyira a szívünkhöz nőttek, melyekhez annyi kaland, élmény köt bennünket. Az új házak biztos kényelmesebbek és jobbak lesznek, de a régieket sosem feledhetjük.
Mi mást is kívánhatnánk itt a kezdő madrich képzésen, mint azt, hogy majd a Ti chanichjaitoknak is olyan élményeket jelentsenek az új házak, mint Edének a faházak. Emlékezzünk ezekre a házakra most a Havdalán és az esti program keretében.
Savua Tov!
P. A.
KISPASZTI WEB 