Első cikkem a Szarvas Times-ban 1997-ben

The Szarvas Times – 1997. augusztus 20., reggeli kiadás

Nők a pult mögött, avagy Janecskó Anna még sohasem nyaralt

Rovatunkban beszélgetéseket olvashattok olyanokkal, akiket naponta látunk, de talán mégsem ismerünk. Ennyi most legyen is elég, vágjunk bele.

– Janecskó Anna, szarvasi lakos vagyok. Egy óvónőképzőben dolgozom.
– Mióta működik ez a büfé?
– Három éve.
– Milyen érzés egy táborban dolgozni, és nem üdülni?
(Hát, ez talán tábortól függ…– a szerk.)
– Még sohasem üdültem, de szeretek itt dolgozni. Az elsõ év elég nehéz volt, annak ellenére, hogy szakmámból adódóan közel állnak hozzám a gyerekek. Szerencsére a második évben már sok ismerõs arcot fedeztem fel.
– Elég gyakran nagy a tumultus a büfénél, volt már rá példa,hogy elszabadult a pokol?
– Igen elõfordult, hogy a security-t kellett hívnom.
– Akart már valaki fizetés nélkültávozni?
– Nem, soha! (De! Én igen.Csak akkor nem vettem éppen semmit. – a szerk.)
– Kik a legjobb vásárlók?
– Egyértelműen az oroszok.
– És mi az a termék, ami a legjobban fogy?
– Nehéz megmondani, általában a koszttól függ. Ha a gyerekek éhesen maradnak akkor a rágcsálnivalóból, a melegben a jégkrémből fogy a legtöbb. Mióta nincs ásványvíz (a csapból iható víz folyik) az üdítőitalok iránt is megnőtt a kereslet.
– Ha az utolsó turnus is lemegy, várni fogja majd a következő nyarat?
– Természetesen, mindig várom.
(Én is, de elõbb várom az õszt, a telet… – Kunitoki)
– Köszönöm a beszélgetést.

PA