Ezt írtuk 2002-ben

Hitközségi Híradó, VII. évfolyam 10. szám. 2002. január

Egy kis nyár a zord télben

A napokban kaptam egy kedves levelet a szarvasi tábor izraeli konyhavezetőjétől, lapunk új olvasójától Ági nénitől:

Kedves András!

Már régen készülök írni Neked. Most itt az alkalom, kivánok én és a Smuel ( – a tábor kósersági felügyelője – szerk.) kellemes chanukai ünnepeket. Az újságokat megkaptam és nagyon öröltem és szeretem olvasni. Örülök látni, milyen komolyan dolgozol összetartani a kis gyülekezetet.

További jó mukát és remélem nyáron találkozunk Ági néni

————————————————————————————————————————

Hitközségi Híradó, VII. évfolyam 9-10. szám. 2002. szeptember, október

Nyár végi gondolatok

Egyre korábban sötétedik, a fecskék is lassan elindulnak a melegebb égtájak felé, s mi szomorúan döbbenünk rá, hogy ismúét elmúlt egy nyár. Szokásainkhoz híven, 1996-tól, azaz megalakulásunktól minden év szeptemberében beszámolunk a szarvasi Lauder-Joint Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Táborban szerzett élményeikről. Idén, tavalyhoz hasononlóan egy hónapot, két turnust dolgoztam itt madrichként (ifjúsági vezető) 7-10 éves gyerekekkel.

Szarvasról nehéz cikket írni, olyan cikket, amely legalább egy picit tükrözi azt a “csodát”, amit a gyerekek az itt eltöltött 12 nap alatt át élnek. Hogy is lehetne szavakba foglalni azt az érzést, amely akkor lesz úrrá az emberen, amikor éjjel három órakor 500 gyerek együtt énekli a Hatikvát, az izraeli himnuszt, vagy az ebédlőben uralkodó frenetikus hangulatot. No, de ne szaladjunk előre, a HH mellékletében megpróbálom elrepíteni a tisztelt Olvasót a táborba, megismertetni, mi is történt egy-egy turnus alatt.

Csak remélhetjük, hogy amost már nagykorúvá vált tábor, még hosszú évtizedeken keresztül fogadja majd a zsidó fiatalokat a világ minden szögletéből. Bis 120!!!!

A tábortéma

A tábornak minden évben van egy témája, miután 2001-ben megismerhettük a “zsidó otthon”-t, mindenki (én biztos) nagyon kiváncsian várta az ideit. “A MENÓRA nyomában” cím már önmagában is ígéretesnek hangzott, s így utólag annyit mondhatok, szerintem ez volt idáig az egyik legjobb témaválasztás. Végigkövettük a zsidóság e szimbólumának útját történelmünk évezredein, megismertük a menórához kötődő történeteket, eseményeket.

Mazl Tov Szarvas

A zsidó hagyományok szerint, a 13 éves fiú nagykorúvá válik, ekkortól teljes jogú tagja lesz a közösségnek, felhívják a Tórához. Az 1990-ben alapított szarvasi tábor tehát mostantól már felnőtt. E jelentős eseméwnyt, a Bar Micvát természetesen megünnepeltük. Minden gyerek egy-egy füzetecskét kapott, amelybe a felsorolt 26 micva közöl beírhatott 13 olyan jó cselekedetet, melyet a táborozása alatt betart majd. Az utolsó napon pedig egy fergeteges születésnapi partyra voltunk hivatalosak, a tábor egyes épületeinek ajándékot készítettek a csoportok, megnéztünk egy videofilmet az elmúlt 12 évről, majd a tóraolvasást követően közösen mondtuk el az áldásokat.

Két hét a Menóra nyomában

Szobat délután van, most indulok a miskolci nagymamámtól Pestre,kicsit izgatott vagyok,pedig már negyon sokszor voltam Szarvason, legutóbb két hete az előkészítőhéten. Este nagy nehezen aludtam el, s vasárnap reggel ismét sikerült másfél órával hamarabb kiérnem a Dózsa György útra, mint tavaly. Sehol senki, se buszok, se táborozók. Egy-két kutyát sétáltató ember, taxi, kihalt minden. A madrich társam hív a mobilon, közli nem tud jönni, tíz perc múlva kiderül, viccelt. Lassan feltűnnek az ismerős buszok, egyre tőbb gyerek, ismerős arc körülöttem. Ilyen még nem volt, pár perccel kilenc előtt már útnak is indultunk. Egész jó a hangulat, a 2001-es csoportomból szinte mindenki itt van. A három óra gyorsan elrepüt, s már be is fordultunk a táborhoz. Szobák beosztása, ebéd, a szokásos vasárnapi menetrend szerint. Hmm – gombaleves van, ez a kedvencem! Délután megkapjuk a csoport listát, ismerkedés van a programban. Hétkor sorkerült az első MIFKÁDRA, az egész tábor felsorakozott, s a táborvezető megnyitotta a túrnust, majd a HATIKVA, Izrael állam himnusza csendült fel. Este a vacsoránál feltűnik, hogy egy arany MENÓRA van az ebédlőben, amit biztonsági emberek “hada” őriz. Hirtelen kialusznak a lámpák, egy ismeretlen ront be harisnyával a fején, elragadja a gyertyatartót, s már rohan is kifelé. A gyerekeket nehéz megnyugtatni, hogy ne fussanak a rabló után.Ellopták a menórát, megvan az elfoglaltság az elkövetkező két hétre, meg kell keresni. Minden reggel egy-egy rejtvényt és egy rövid meghatározást (pl. lépj hármat, s kezdj el ásni) kaptak a csoportok, ha estig beküldték a helyes megfejtést egy-egy puzzle darabot kaptak, amelynek a hátán rajta volt a kiindulási hely. Innen elindulva a reggel kapott utasítás segítségével megtalálhattuk az elrejtett kulcsot, amely talán majd nyitja a menórát tartalmazó ládát. Természetesen a csoportok bemutatkozása sem maradhatott el, a focipályára vonultunk az ebédlőből, ahol az egyes országoból érkezett madrichok felvonultak, majd fáklyáikat egyesítve meggyújtották a hatalmas menórát s közösen énekeltünk.

Hétfő reggel legtöbbünk első útja az órarend táblához vezetett, amelyen a már jól ismert táblácskák jelezték, kinek mikor lesz úszása, kézműves foglalkozása, sportja, tánca, peulája (a tábor témájához kötődő foglalkozás), madrich time -ja (játékos foglalkozás, amit mi madrichok vezetün a csoportjainknak), éneke…

A nap célja a menóra meismertetése volt a táborozókkal, a napot a változatosság kedvéért MENÓRA-JÁTÉK zárta, a csapatoknak érdekes feladatokat kellett megoldaniuk, amelyeket a megadott 7 témakörből választhattak saját felkészültségi szintjüknek megfelelően, bábuik pedig egy hatalmas menóra alakú játékmezőn haladtak.

A következő nap a pusztai vándorlás nehézségeit élhettük át, meglátogattuk Mózest a sivatagban, pitát sütöttünk vele, s egy különleges teát is megkóstolhattunk. Vacsora után láthattuk átkelni őt a tengeren (vagyi s a Holt-Kőrösön), s a felállított 27 állomáson ötletesebbnél-ötletesebb feladatokat oldhattunk meg: énekelhettünk Bálám szamarának, utazhattunk tevén (egy tevének álcázott traktoron), stb. Végül egy árnyjáték zárta a programot. Szerdán Dávid és Salamon uralkodásóról kaphattunk képet, megismerve a hozzájuk kötődő fontosabb történeteket, délután résztvehettünk a BEITARIÁN, ami egy sport verseny volt országok között sorversenyekkel, futással, kötélhúzással, vízi feladatokkal. A nap korcsoport programokkal zárult, mi például egy Dávid korában játszódó stratégiai társasjátékot játszottunk. Az emlékezés jellemezte a csütörtöki napot, szó volt a Szentélyek építéséről és pusztulásáról, napközben meglátogattuk a Holocaustot, a spanyol zsidók kiüzetését bemutató múzeumot, az esti nagyszabású We remember (Mi emlékeztünk) “show”-n pedig felvillantak népünk tragíkus időszakai a fáraók elnyomásától, Hitleren át egészen a mai Izraeli helyzetig. A műsor végén fellobbant a láng a nagy tábori menórában, s egyszerre énekeltük Szarvas idei “slágerét”, a 2002-es Eurovíziós dalfesztivál izraeli dalát a Light a candel – t (gyújts egy gyertyát). A shabbat a hagyományos menetrend szerint zajlott, a péntek délelőtti órákban mindenki elkészítette a maga barcheszét, a délutáni programok a szombatról szóltak. A szobák takarítása, a jól megérdemelt ajándék kulcstartók, vonalzók és radírok a táborvezetőtől, s már indult is a zenés “felvonulás” az imaterem irányába, a gyerekek kívánságait tartalmazó léggömböket egyszerre engedtük fel, majd odabent a lányok gyertyát gyújtottak, s kezdődött a tábor egyik legmeghatóbb, legcsodálatosabb programja a kabbalat shabat (szombatfogadás). Másnap minden sokkal nyugodtabb légkörben telt, később volt az ébresztés, s a tábori hangosbemondó sem szólalt meg. Nem használtunk mikrofont az ebédlőben, a telefonfülkéket ismét leragasztották (10-12 éve amikor még nem voltak mobilok milyen nagy esemény volt ez). A délutáni séta az arborétumban sem hiányozhatott. Vasárnap a szülők napja, délelőtt próba, s egy óra után a nagy show a kupolában, mindenki énekel, táncol, sportol. Amíg a külföldiek Gyulán és Szegeden kirándultak, a magyar csoport tagjai Szarvast indultak meghódítani szülői, baráti és rokoni kíséretben. A nap fáradalmait a discoban pihenhették ki a táborozók. A második hét mindig nagyon hamar elérkezik, hétfőn tovább folytattuk a menóra történelmének megismerését és a kulcskeresését. A nagyobbak multat kutattak Szolnokon. Kedden az egyes országok zsidóságának történelme volt a téma, mindenki videófilmet forgatott. Este a Menóra keresése játék zárult le. Délután minden csoport a ládát kereste ásókkal, létrával felszerelkezve, miután szétosztották az utolsó puzzle darabot. Belepróbáltuk a kulcsainkat a ládába, de azt egyik sem nyitotta, majd a vacsoránál ellátogatott közén Indiana Johns, akinek az ebédlőben felejtett térképe alapján indultunk az esti bátorságpróbára. Először a megfelelő viselkedésmódot tanultuk meg egy izraeli “tábornoktól”, majd a félelem barlangjába jutva, a szobor szájából kellett megszerezni a következő segítséget. Magunkhoz vettük az élet vizét a Körösből, majd rátaláltunk egy indiánra, akibe sikerült életet lehelni, ő segített eljutnunk az indiánfaluba, ahol a gyógyteához kellett leveleket gyűjteni. A német táborból megszereztük a szent orrot, s a földön kúszás után fel is helyeztük azt a szoborra, majd az erdő bokrai között óvatosan lépkedve a nagy réten is áthaladtunk. Logikai feladványokat megoldva végül a hídhoz jutottunk , majd irány vissza a táborba, ahol végül éjjel háromkor sikerült kinyitni az ellopott arany menórát rejtő ládát, s együtt énekelte az 500 táborozó az izraeli himnuszt.

Volt még Ki mit tud?, azaz az Eurovisios dalfesztivál mintájára Jewrovision, s az utolsó nap a múlt számban említett fergeteges Bar Micva party. Pénteken pedig újra ott ültünk a buszokon, csak ez már sokkal szomorúbb volt, hiszen hazafelé tartottunk. Ez volt Szarvas 2002, jobbanmondva, ahogy én láttam.