Fájdalmas sebek (1993 nyara)

1993-ban hallottunk arról, hogy létezik egy ötödik turnus, ahova családok mehetnek. Szüleink úgy gondolták, mivel két éve olyan nagy hatással volt ránk ez a hely próbáljuk meg együtt négyen.

Kora reggel indultunk a Svájcban nemrég megvásárolt autónkkal. Az elsők között érkeztünk meg, Misi a tábor gazdasági vezetője volt a recepción. Azt mondta kapunk egy kényelmes négyágyas faházat. Mi a testvéremmel tudtuk, hogy ez szívás, Szarvason mindenki kőházban szeretne lakni. Ma már néha visszavágyok ezekbe a nyugalmas négyágyasokba! Heten, nyolcan zsúfolódni egy kőházban vagy tizenketten a negeves házakban nem mindig a legjobb. A családi turnus programjai is hasonlóak voltak a gyerek táboréhoz, foglalkozások a zsidóságról, tánc, ének, kézműves órák, sport. Szarvas sok tekintetben a biztos változatlanság szigete. Én ezt szeretem, sokak szerint ez teszi unalmassá.

Minden szép lett volna, zsidó környezet, szülők, de mégse lehetett úgy ahogyan szerettük volna.

Szlovákiában az ember magyar és zsidó, a szlovákiai magyarok közt zsidó, Magyarországon határontúli, szlovák és zsidó, az itteni zsidók között szlovák, a pesti zsidók közt vidéki.

Szerettem volna egy olyan helyet, ahol én is olyan lehetek, mint a többiek. 91-ben a csehszlovák csoportban mi voltunk a magyarok, és ez a Pozsonyból szervezett családi nyaraláson is hasonlóan alakult.

Először csak egy-két megjegyzés, kiközösítés, majd shabbatkor már több is törtét. Péntek este a Mifkád-téren táncoltunk, az Imateremben tartottuk az Istentiszteletet. Néhány mögöttünk ülő nagyobb fiú azzal szórakozott, hogy amikor fel kellett állni az ima egyes szakaszainál, ők hátat fordítottak, s az előttük lévő padokra, a mi helyünkre ültek le. Annyira fájt, nekünk a shabbatunk se lehet szép. Haza akartam menni, elegem volt ebből a helyből. Ez volt az első szarvasi mély pontom, ezután lett még több, majdnem minden évben.

A jó élmények az évek során megszépítették ezt a nyarat is, de a mély sebek máig sem gyógyultak be. Nem akartam többet Szarvasra menni, elég volt!

Hazatérve mégis hiányozni kezdett valami. 94 nyarán Izraelbe mentünk és a Bar Micvám volt, 95-ben szintén máshol nyaraltunk, de a szarvasi emlékek, a kis emléktárgyak ott lógtak szobám falán. Kis csokor vadvirág, makkok, tobozok az arborétumból, az ART-on készített tett ajándéktárgyak. Mindig felmerült, hogy talán menni kéne, de aztán, mégse döntöttünk e mellett…