Jelentés Szarvasról 2005. 07. 21.

A történet mesélése nem ért véget, csak pont Szarvason vagyok. Íme egy új fejezet:

Újra ITTHON, újra NEGEV

Talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt írom végre újra itthon, Szarvason vagyunk. Ha igaz a mondás, hogy az iskola az ember második otthona, akkor ez a tábor biztos harmadik a sorban.

Ismét eltelt egy nagyon hosszú, gyakran nehéz, szürke év, ismét itt van SZARVAS, ami mindig színes, élményekkel teli, utánozhatatlan…

Miért is várom még ennyi év után is Szarvast? Őszintén szólva nem tudom, csak abban vagyok biztos, ha az élelmiszer boltban meglátok egy zacskó szarvasi mozarellát, ha munkába menet megelőzi a 91-es buszt egy szarvasi Nika-hús kft.-s autó, a szívem valahogy másképp dobban. Ugyanígy érzek, amikor a Népligetnél megpillantok, egy Kőrös volános kávébarna autóbuszt, vagy a 44-es út félpályás lezárásáról hallok a hírekben a gazdák tűntetésekor, Békésszentandrás és Szarvas között. Pár napja dolgoztam csak első munkahelyemen, amikor a kutatóintézet könyvtárában olvasgatva az asztali lámpán egy ismerős logot pillantottam meg, a szarvas figura mellett pedig a medencénél (ja tudom a Kineret) számtalánszor látott szöveg: Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet. Ott a mellkasom környékén ismét az a furcsa érzés fogott el. Azóta még szívesebben vetem magam a szakirodalomba, és ha a foszfonátokból és impedancia spekrumokból már elegem van, csak ránázek a lámpára, s az előtörő emlékek máris feltöltenek energiával. Nem lennék teljesen őszinte, ha nem írnám le, hogy itt volt azért év közben a korcsoportvezetők októberi táborértékelése, az új madrichok képzése (ahova nem jöttem, mert valahogy az egész táborból elegem volt), a nagy képzés márciusban, amit egyszerűen nem lehet kihagyni, ja és a Bálint házi képzések, meg a tútori csoportom…

Az idei nyár más mint az eddigiek, az előkészítő hétnek csak a töredékén tudtam itt lenni, s most 2001 óta először, csak egy turnusban leszek lent (talán elég is???). Mivel nem voltam itt amikor a peulák, a korcsoport programok születtek, így az ötleteimet, a gondolataimat sem tudtam korcsoport vezetői „hatalmammal‿ visszaélve belecsempészni ezekben. Álmomban sem tudtam volna elképzélni, milyen nehéz lesz belenyúlni a negeves ládába egy-egy foglalkozásért, végigcsinálni korcsoport programokat úgy, hogy én szinte semmit nem tudtam ezekehez hozzáadni…

Szóval megint itt, és megint Negev! Soha nem akartam negeves madrich lenni, később pedig már nem volt erőm Galilra váltani, pedig lett volna rá lehetőségem. Mitől fantasztikus ez a korcsoport? Egyrészt itt van 40! (igen ez nem gépelési hiba, negyven) chanik, másrészt 8 remek madrich:

•Eszter és Rózi, akik számomra már elengedhetettlen részei a második turnusos negevnek,

•Lauri (a „közösségépítő‿) és Ráchel, akit még nem sikerült megismernem, de van még rá néhány napom,

•Fédra, a szomszédos Komárom-Esztergom megyéből, aki kellemes meglepetés volt itt Szarvason, és Ági, aki teljesen úgy kezel, mintha régi ismerősök lennénk, pedig Szarvas előtt soha nem beszéltem vele, ha jól emlékszem…

•az ötletekkel teli Csoki és Dini, akiknek az esti meséje annyira sokkolt, hogy még most sem tértem magamhoz (tudjátok negevesek az a kardos lovag, meg az álarcos altatóporos társa)

A felsorolás nem lenne teljes, ha nem említeném meg kedves korcsoportvezető társamat, Barbit. Akit mesteremnek tartok (Lantai Dávid mellett), aki ha kell kritikus és őszinte, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni, mégha ez a külső szemlélő számára első olvasatra hihetetlennek is tűnik.

További jó turnust, shabat shalom mindenkinek!

Kispaszti
1..2..3..4..NEGEV