Miután sokakhoz csak a nyár közeledtével jutot el a hír, hogy kedvenc, esetleg gyűlölt faházaink végleg eltűntek, ezért elindítunk még egy szobaszámajándékozót!
Azok közül, akik 2007. április 25. és 2007. július 4. között küldenek a lapra egy-egy saját készítésű, faházakhoz köthető képet, egy szerencsés választhat egyet a még nálunk lévő három faházszámból.
A képeket a paszti@hotmail.com címre küldjétek, ne felejtsétek el feltűntetni, hogy mikor készült és mi az az emlék, ami hozzá kötődik!!!
Mert adni jó – Szobaszám ajándékozó eredmény
April 18th, 2007 — kehreg | Edit
23:20 van, mellettem egy kis dobozban valamennyi pályázó neve egy-egy kis sárga cetlin. Szívem szerint én mindenkinek adnék egy házszámot ezekért a megható történetekért, és azért, mert tudom, hogy akik írtak, akik olvasói ennek a blognak, azoknak tényleg fontosak a faházak! Most kihúzok egy nevet, ő kapja a 137-es szobaszámot… Egy kis zöld táblát három fehér számmal…
A nyertes:
Szendyné Mariann
A többieknek köszönöm, hogy írtak, s remélem hűséges Olvasói maradnak az oldalnak. Még maradt 3 számom, s arra gondoltam ne legyek telhetetlen, elég nekem kettő is. Már keresem a formát, hogy hogyan találjak új gazdát még egy számnak. Hamarosan felkerül majd az oldalra, tehát érdemes figyelni a lapot.
KisPaszti, aki ma egy évvel öregebb lett
Sziasztok! Mint azt korábban írtam, miután sikerült az interneten keresztül megmentenem 5 db szarvasi faházas szobaszámot, szeretnék ezek közül 3 db-ot olyan embereknek adni, akiknek szintén ennyire fontosak voltak ezek a kis építmények!
Egy szám, a 135-ös gazdára talált a szarvasi madrichképzésen. A 137-esnek itt a weboldalon keresek új tulajdonost! Azok közül, akik erre az oldalra elküldik, hogy miért szeretnének egy szobaszámot, egy szerencsés a születésnapomon (április 18-án) megkapja a 137-es zöld-fehér tábláját. Az üzenetedet így kezd: “Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert…”
KISPASZTI WEB 
én azért szeretnék egy szobaszámot, mert Barbin keresztül Szarvas egy fogalom a családunk számára, minden nyáron boldogan várjuk az esedékes látogatást, a kacsatáncot kivéve, no meg a találkozást Ági néniékkel ésd JICKÓVAL.
Hello!
13 év Szarvas jáááj nagyon hiányoznak szeretném én is!!
Halász Áron
Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert számomra a faházak jelentik (jelentették, de lélekben még mindig) az IGAZI Szarvas-élményt! Legelső szarvasi táboromon faházban laktam, egy rövid ágyon, az ablak alatt. Eleinte attól féltem, valahogy kiszakad az ablak a keretéből és majd rám esik. Később meg a nyíló ajtótól féltem, hogy egyszer majd valaki beront a házba és pofánvág az ajtóval, amint ott ülök az ágyam szélén és beszélgetek “lakótársaimmal”. Sokat nevettünk ezeken a fóbiákon. Azok közül, akikkel első évben a faházban ismerkedtem meg két emberrel (tehát összesen hárman vagyunk) még mindig tartjuk a kapcsolatot. Azóta eltelt pár év és laktam már a China-townban és a kőházakban is. De akárhányszor felidézem bármelyik szarvasi tábort, az első, ami eszembe jut, hogy reggel felkelek egy faházban, a sátorszerűen ferde falak köszöntenek először, aztán törölközőbe csavarva az egész táboron végigmegyek a zuhanyzóig és mikor visszaérek a fürdésből, mintha hazaértem volna. Szarvas és a “faház” fogalma elválaszthatatlanok egymástól. A kettő összetartozik, szorosan és – történjék bármi is – mindörökké!
Sokat gondolkoztam, hogy ezeket az igencsak személyes élményeimet leírjam-e az oldalra, végül úgy döntöttem, megosztom veletek. Az emlékkönyvbe is leírtam, ide is leírom…
Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert (part 2) én (és tudom, hogy ezt már írta valaki rajtam kívül az oldalon) egy faházban (benne és nem belé…:P) lettem szerelmes először. Nekem akkor egy román lány talán többet jelentett, mint az egész tábor együtt véve… és nagyon sok időt töltöttünk abban a faházban, amiben akkor laktam. A számára már nem emlékszem. Nem is lényeges. De az igen, hogyha arra a nyárra gondolok, két dolog meghatározó, Ő és a kép, ahogy mosolyogva, egymáson átvetetett lábakkal ül a faház egyik ágyán, rám mosolyog és azt mondja: “I love you”. Évekig leveleztünk utána, de sajnos többször nem találkoztunk, és most eltűnik az utolsó fizikai kapocs, ami hozzákötött. Ennek ellenére emlékszem rá, és a faházakra, és kettőjükre.
Aztán eltelt pár év és visszatértem (ismét) Szarvasra. Ezúttal eleve a barátnőmmel érkeztem. Én faházban laktam. Ő kőházban. Mi négyen laktunk, közeli jóbarátok, ők heten, alig ismerték egymást. Vajon melyikünk faházát volt könnyebb “kibérelni” egy-két órácskára, kettőnk számára? Igen! A miénket! Az is csodálatos nyár volt.
És soha, egyetlen fényképet sem csináltam a faházakról. Hogy miért? Mert természetes volt, hogy vannak. De tévedtem. Most már nem tudok képet készíteni. Csak az emlékezetemben élnek. De ez így jó. Így olyannak emlékezhetek rájuk, amilyenek NEKEM voltak, és nem olyannak, amilyenek mindenkinek…
Nehéz lesz versenyezni Dettyi barátom kétoldalas írásával, de megpróbálom.
Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert én eddig – egy alkalmat kivéve – minden nyáron faházban aludtam. Voltak kellemes és kevésbé kellemes élményeim.
Azt hiszem, hogy a legfontosabb évem a 2002-es volt (ha jól számoltam). Ebben az évben futott át a 131-es számú faház ajtaján egyik szobatársam. Sokkoló élmény volt. Vér és üvegcserepek mindenütt. (megjegyzés: a srác túlélte, csak tábor hátralevő részében nem úszhatott szegény… 🙂
Ugyanezen évben szereztem életem Első Csókját, így, nagy betűkkel. Ugyanebben a faházban volt, csak a másik oldalon. Remélem nem sértek meg semmilyen törvényt, ha nevet is írok: Fenyő Dorkának hívják. Utolsó éjszaka volt, összeházasodtunk, és némi külső nyomás hatására (öten-hatan kántálták, hogy “Csókot! Csókot!”) megtettük. 11 évesek voltunk.
Nagyon szeretném ezt a szobaszámot, mert arra az estére emlékeztetne.
Baliga Andris
Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert nagyon jó emlékek kötnek Szavashoz. ugyan egy ideje bizonyos okoból kimaradtam a táborból,de mégis valahogy úgy élnek benem az emlékek mintha tegnap lett volna. bár ez lehet hogy annak lehet betudni h az egyik nagyon kedves ottani barátom most az osztálytársam 🙂 méghozzá az illető nem más mint az akit már előttem emlegettek, aki felvágta a mellkasát… jó kis történet volt én akkortájt épp a wc-ben kuksoltam mert azoknak a nagyon jó masszív ajtóknak köszönhetően beszorultam. asszem az ott töltött időmet sem felejtem el egyhamar, a többiek nem akartak nekem hinni, de miután mir a két kezemet is kidugtam az alsó ajtórácson már elhitték és hívták a gondnokot. szal a lényeg hogy valamikor akkor történt a baleset, én arra emlékszem belőle, hogy drága barátunk nekirontott az ajtónak, és hát az üveg nem bírta az ütést… aztán felállt h neki semmi baja és elindult a gyengélkedőre, a baj csak az volt h tiszta vér lett a vágásoktól. de mint utóbb kiderült a kórházban is végig röhögött. Még ma is ilyen és a hegek sem tűntek el róla.
És hát igen az a bizonyos személy is én vagyok az a 11 éves lány… hát igen az biztos hogy felejthetetlen élmény volt, de azt sem felejtem el soha amikor Pepére ráhoztam a frászt amikor szaltóztam és majdnem kitörtem a nyakamat. Hát istenem rosszul estem és nem kaptam levegőt 1 kis ideig, csak utána eléggé szídtak mert miattam 1 kisebb sem szaltózhatott. Meg amikor kedves táborvezetőnk évfordulója volt és én voltam a mennyasszony, a csattom azóta sincs meg pedig nagyon szerettem, de jó volt eljátszani. Azt hiszem az egy egyedülálló szerep volt, és mindig minden a faházakhoz köt. A faházaknál ismerkedtem össze életemben először külföldivel, 1 bolgár lány volt. Nagyon jól elvoltunk mindig megbeszéltük az akkori angoltudásommal, hogy jól vagyunk; meg az izraeli lányok… ott táncoltunk velük a házak előtt és énekeltünk. A hajunkat csinálták meg. Azt a frizurát azóta is próbáltam megcsinálni de nem megy. és nagyonsok ott festett pólóm meg van még. Asszem nekem tényleg sokat jelentett ez az egész. de csak mostjöttem rá. Én mindezekért szeretnék 1 táblát hogy mégteljesebbek legyenek az emlékek. Egy csoportfotó még mindig a falamon lóg:) és éljenek a fekete bárányok. Ez volt az egyik csoportnevünk:P:P:P
(jah és a helyesírást meg a nyelvtani részét, mondat szerkezeteket ne nézzétek. nem írok túl jól a gépen:P)
Én azért szeretnék szobaszámot kapni, mert gondoltam arra, hogy boldog születnapot kívánjak!
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!