Vegyészkedés...

Kémcső Jenő és Spatula Sára visszatért – kémia az óvodában

Kémcső Jenő visszatért…

editor's avatarKut@tók a Neten

???????? Két év szünet után újra folytatódnak Kémcső Jenő és Spatula Sára kalandjai az óvodákban. A kémiát játékos formában – 4-5 éves gyerekek bevonásával – bemutató Anya, akkor te is kémikus vagy? című foglalkozást Paszternák András és Berényi Szilvia (az MTA Kémiai Kutatóközpont fiatal vegyészei) állította össze a Tudástársadalom Alapítvány által életre hívott Lángész projekt keretében 2010-ben.

Az azóta önállósult óvodai játékos, tudománynépszerűsítő óra november 8-án, a zuglói Benjámin óvodába látogatott el. ????????A háztartásban előforduló anyagok felhasználásával ismerkedhettek meg a gyerekek a kémiai folyamatokkal. A szivárvány gyártás, a csodalámpa készítés és a tejpacák táncoltatása mosolyt csalt a kicsik arcára. A foglalkozás végén kémikussegédi oklevelet is kaptak a résztvevők. Spatula Sára karakterét ezúttal Szendy Barbara alakította, Kémcső Jenő szerepében Paszternák András (MTA Természettudományi Kutatóközpont AKI tudományos munkatársa) igyekezett megismertetni az ovisokat a kémia varázslatos világával.

SONY DSC

View original post

Vegyészkedés...

Két sajtómegjelenés egy napra

National Geographic Online: Kutatók a neten

Kép1

Ma kezdődik a tudományokat népszerűsítő bloggerek, internetes újságírók, webes és közösségi kommunikátorok, és a kutatói világ iránt érdeklődő közönség virtuális találkozója. tovább

Nano-bio Blog of Johns Hopkins University: Q & A: Nanopaprika, the social network for nanoscience

header-blog

Both TINC and I celebrated six years in nano in 2013, so I thought it would be fun to catch up with András Paszternák, creator and editor of The International NanoScience Community. read more

Vegyészkedés...

Kutatók a Neten 3.0 hétfőtől vasárnapig

kutatók a neten 3.0 486x60Hétfőn, november 11-én startol a Kutatók a Neten 3.0 – III. Kutatói Blog és Weboldal Találkozó virtuális rendezvénye (www.kutatok.net/kutnet2013).

„Amikor vegyész fejjel a kutató bloggerekre gondolok, elsőre a laborok üvegeszközökkel zsúfolt, gumikesztyűs világa ugrik be. A harmadik találkozó szervezésekor ismét rá kellett döbbennem, mennyivel tágabb a tudományok művelőinek világa, gondoljunk akár a pszichológia vagy a történelem rejtelmei után kutakodókra.” – véli Paszternák András, a hat éve sikeresen futó nanotechnológiai közösségi hálózat, a Nanopaprika alapítója.

2013-ban tizenhárom kutatói blog, web- és Facebook-oldal mutatkozik be a nagyközönség előtt.

 „A kezdeti próbálkozások, 2010-ben és 2011-ben azt mutatták, rohanó világunkban nem könnyű egy előadóterembe összehozni a különböző területeken dolgozó kutatókat, idén maradunk abban a térben, ahol már „otthonosan” mozgunk, s új tudománykommunikációs weboldalunk segítségével hívjuk fel a figyelmet a szakemberek, diákok és érdeklődő laikusok által szerkesztett felületekre.” – vázolja a rendezvény főszervezője.

A résztvevők sorában vannak országosan ismert internetes naplók, akadnak most induló kezdeményezések:

A Varga Máté, Kalmár Éva és Zsámboki János által életre hívott Critical Biomass, azaz a   Kritikus Biomassza egy főként biológusokból álló baráti társaság blogja, ahol megismerhetjük a szerzők véleményét különböző biológiával kapcsolatos témákban.

Fehér Krisztina, nyelvészkutató blogja (Babák, gyerekek és nyelv) a nyelvelsajátítás folyamatát mutatja be. Az oldal egyaránt ajánlott a babanyelv iránt érdeklődő laikusoknak, illetve a nyelvész és pszichológus főiskolai-egyetemi hallgatóknak, kutatóknak.

Egy fiatal kutatónő hétköznapjai címmel Feigl Viktória osztja meg hétről-hétre a gondolatait. Blogja nem szól tudományos cikkek elemzéséről vagy elméleti tudományról, ellenben szól a valódi hétköznapokról kifejezetten nem kutatóknak és egy kicsit a kutató-palántáknak. Két fő témaköre a talajjavítás/talajgyógyítás és a környezettoxikológia. A blogban a kutatáshoz kapcsolódó hétköznapi élményekről és tanulságokról olvashatnak az érdeklődők.

A London olvasatai: migráció és városi létforma kortárs regények tükrében című blog – Györke Ágnes szerkesztésében – főként azoknak szól, akik nemcsak az útikönyvekből ismert Londonra kíváncsiak, hanem szeretnének bepillantást nyerni a “kulisszák mögé”: olyan terekbe és pillanatokba, amelyek irodalmi szövegeken és vizuális alkotásokon keresztül alternatív képet festenek a városról.

Czirok János Balázs Chemical Johny néven népszerűsíti a kémiát közérthetően. Néha kicsit mélyebb, inkább kollegáknak szóló bejegyzések is megjelennek blogjában.

A Szabó Mónika által jegyzett, az Így néz ki egy feminista blog 2010 novemberében indult, célja, hogy a társadalmi nemi szerepek kritikai látásmódját megmutatva, a szociálpszichológia gazdag kutatási eredményeire támaszkodva közelebb hozza a feminizmust, mint a nemek közötti egyenlőség mellett érvelő látásmódot az olvasókhoz. Elsősorban konkrét jelenségekre, helyzetekre reflektál, az írásokat online prezentációkkal és előadásokkal is kiegészítve.

A szakdolgozatához tartozó kutatás segítésére hozta létre Bayer Árpád a BarosssBlog-ot, mely a helyi identitással foglalkozik a Baross Gábor telepen a XX. század első felében. Ez a terület ma Budapest része, 1950 előtt azonban Nagytétényhez tartozott. A blog célja, hogy kapcsolatot teremtsen a területen élőkkel, megismertesse a telep és környékének történetét.

Árvai Tünde, az Elfeledett pécsi nők nyomában… címet viselő blogja 2012 áprilisa óta működik. Létrehozását az a felismerés motiválta, hogy Pécs város helytörténetírása meglehetősen mostohán kezeli a nőtörténet kutatását.

Orvosbiológiai kutatásaiba enged betekintést Acsai Károly. Internetes naplójában (Hirtelen szívhalál) a hirtelen szívhalál és a szívizomsejtek Na-és Ca-háztartásának rejtett kapcsolatait elemzi.

A klasszikus blogok mellett web- és Facebook-oldalakkal is találkozhat a látogatók:

Balogh Ádám és Stewart Péter – mindketten középiskolások – a közkedvelt közösségi oldalon indított kémiai kísérleteket bemutató, tudománynépszerűsítő oldal Antocián címmel.

Az exobolygók világát mutatja be Balaton András (Exobolygó kutatás) a három éve folyamatosan frissülő, csillagászat iránt érdeklődőknek szóló lapján.

Nem hiányozhat a találkozóról a Györfi András által alapított mRNS. A portál célja interaktív közösségi teret biztosítani a magyar ajkú biológusoknak, kutatóorvosoknak és az élettudományok illetve a kapcsolódó ipar minden szereplőjének, minden érdeklődőnek.

A Kutatók a Neten 3.0-án bemutatkozik a Nanopaprika weboldal is.

Bővebb információ a bloggerekről, webmesterekről és az általuk szerkesztett oldalakról 2013. november 11. és 17. között a www.kutatok.net/kutnet2013 weboldalon.

Gondolatok

Köszönet!

kép forrása: ujszo.com
kép forrása: ujszo.com

Köszönet annak vagy azoknak, akik letisztították a mai nap során a szurokkal leöntött komáromi botlóköveket!

Gondolatok

Három hónap jutott nekik, avagy a szurok és a dédszüleim

A világot járva gyakran megkérdezik az embert, honnan jött. Nem szoktam ezen a kérdésen gondolkodni, automatikusan jön a válasz: Komáromból.

Bár lassan tizennégy éve élek Budapesten, az OTTHON, az mégis csak ott van valahol a Duna és a Vág összefolyásánál.KN

Itt nőttem fel, idekötnek a csodálatos gyerekkor élményei. Itt jártam bölcsődébe, óvodába. Itt koptattam a Béke Utcai Alapiskola és a Selye János Gimnázium padjait.

Nagymamám itt vitt el először a zsinagógába, a Menház ódon falai között hívtak fel 13 éves koromban a Tórához a Bar Micvámon.

Itt hallgattam a történeteket dédnagyapámról, Paszternák Zsigmond pékről, a Tolnai utcából, feleségéről – dédnagyanyámról – Paszternák Máriáról. Hallottam a boldog komáromi éveikről, s a 30-as, 40-es évek sötét mindennapjairól. Mindig megrázott, amikor a Vészkorszak áldozatainak névsorában megláttam nagyapám három testvérének Margitnak, Dezsőnek, Sándornak és családjaiknak a nevét.

Sajnos személyesen nem ismerhettem a nagyapám. Szerettem volna megkérdezni tőle, honnan volt ereje 1945-ben hazatérni a kifosztott szülői házba, szembesülni a ténnyel, hogy nincsenek többé szülei, testvérei, nem tért vissza a sógora, sógornője, az ő gyermekeik… Szerettem volna megérteni, hogy tudott Komáromban családot alapítani, újraindítani a Tolnai utcai pékséget, majd az államosítás után még hosszú évtizedekig sütni a cipókat azon a helyen, ahol elragadtak tőle mindenkit, akiket szeretett.

Amikor feltettem ezeket a kérdéseket a nagymamámnak, aki 1945-ben jött Komáromba, ő mindig csak azt mondta: “Nagypapa annyira szerette ezt a várost, hogy soha nem tudott volna máshol élni. Mindazok ellenére sem, ami a családjával történt.”

A nyáron, 69 évvel az elhurcolásuk után, “visszatértek” a dédszüleim és megölt gyermekeik a Tolnai utca helyén lévő Komenský utcába. Amikor szeptemberben Izraelből hazajöttem, első komáromi utam hozzájuk vezetett. Megálltam az emlékezés kövei előtt, s hittem egy emberöltőnyire mindattól, ami velük történt, jár ennyi. Három hónap jutott nekik “odahaza”. Ennyi engedtetett meg az emlékező botlóköveknek, mielőtt valaki vagy valakik szurkot öntöttek rájuk.

Sorsuk időtlen időkre megőrzi a sárga csillag viselésének, a komáromi gettósításnak, a családi otthonok kifosztásának és a dél-komáromi vasútállomás marhavagonjainak kitörölhetetlen emlékét, bármennyire is szeretnék azt egyesek feledtetni szóban vagy egy kanna szurokkal.

Drága Mária dédanyám, Zsigmond dédapám, Margit, Dezső és Sándor, ha rátok szurkot öntenek, az olyan, mintha rám öntenék azt.

Nem tehetek mást, példát veszek Jenő nagyapámról, s ha forró szuroktól égetve is, büszke komáromi maradok.