Gondolatok

Részlet egy e-mailből…

tomigepe070101-027.jpg

 

“Szia Paszti, kedves madrichtársam!

 

Most néztem meg a szarvasi faházak emlékének állított honlapot és nagyon gratulálok hozzá!!!

Nagyon örülök, hogy vannak még ilyen emberek, mint Te, akiknek az élet ilyen apró, de annál fontosabb mozzanatai számítanak! Most sajnálom csak igazán, hogy annak idején sem táborozóként, sem madrichként nem fényképeztem, így sajnos nem tudok hozzájárulni az anyag bõvítéséhez. De annál jobban örülök a honlapnak!”

 

Sz. T.

Gondolatok

Az emlékkönyvből… – Papp Andi írta

d94bscd6bs.jpg

“Szarvas számomra fogalom lett, ha a szarvasi élményeket szeretném felidézni,azonnal Ági néni finom ebédjei jutnak eszembe. Miután hódoltunk a gasztronómiának, elindultunk a Kupola felé.
Egynapos kirándulások kapcsán láttam a szép kis faházakat, nagy kár hogy elbontják őket. Egyet legalább meg kellene menteni, mint szarvasi emléket. Nagyon aranyos az oldal, ahol a szarvasi hangulatban megmártózhatunk február közepén.”

Papp Andi

Gondolatok, Szarvas

1 hónap… – szerkesztői gondolatok

torta.gif

Egy hónapja indúlt el a faházaknak emléket állító blog, köszönet mindazoknak, akik eddig írtak bele, képeket küldtek… és azoknak is akik már előkeresték a scannelni valót!

94 bejegyzés, több mint 80 kép…

Ha van képed a, történeted, küld el a paszti@hotmail.com -ra!

Gondolatok

Szobaszám ajándékozó 3. … – Kornis ‘Dettyi’ Peti

tomigepe070101-030.jpg

“Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert számomra a faházak jelentik (jelentették, de lélekben még mindig) az IGAZI Szarvas-élményt! Legelső szarvasi táboromon faházban laktam, egy rövid ágyon, az ablak alatt. Eleinte attól féltem, valahogy kiszakad az ablak a keretéből és majd rám esik. Később meg a nyíló ajtótól féltem, hogy egyszer majd valaki beront a házba és pofánvág az ajtóval, amint ott ülök az ágyam szélén és beszélgetek “lakótársaimmal”. Sokat nevettünk ezeken a fóbiákon. Azok közül, akikkel első évben a faházban ismerkedtem meg két emberrel (tehát összesen hárman vagyunk) még mindig tartjuk a kapcsolatot. Azóta eltelt pár év és laktam már a China-townban és a kőházakban is. De akárhányszor felidézem bármelyik szarvasi tábort, az első, ami eszembe jut, hogy reggel felkelek egy faházban, a sátorszerűen ferde falak köszöntenek először, aztán törölközőbe csavarva az egész táboron végigmegyek a zuhanyzóig és mikor visszaérek a fürdésből, mintha hazaértem volna. Szarvas és a “faház” fogalma elválaszthatatlanok egymástól. A kettő összetartozik, szorosan és – történjék bármi is – mindörökké!”

Kornis ‘Dettyi’ Peti