Hírek

Ez egy vendégkönyv, és én tényleg csak vendég vagyok….

Kicsit későn hallottam először Szarvasról (már a madrichságból épp hogy kinőve), én inkább Horány, Kenese, Füred, no meg Bánk nyári, gyerekkori faház-emlékeit tudom csak felhozni “”mentségemre”.
DE! : nagyon remélem, hogy Szarvas megmarad a híres SZARVAS-nak, mert a gyermekeimnek mindenképpen meg szeretném adni az általatok elmesélt élményeket, avagy ahhoz hasonlókat :).

Ahogy olvastam ezt a web-oldalt, a TI visszaemlékezéseiteket, nagyon büszke voltam, mert azt hiszem az a közösségépítő tehetség, az a barátság és együttes élmény igény, amiért annyian irigyelnek minket nagyon klassz dolog, és boldoggá tesz, hogy az utánunk jövő generációk is ápolják ezt.

“Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert Szarvason kaptam életem legelső szerelmes csókját egy belorusz lánytól. Nem tudom hány éves volt. Vikinek hívták. A tábor 12 napja alatt 12 ebédből 10-et végig szemeztünk. Mindenki rajtam nevetett, de engem nem érdekelt. Aztán utolsó este odajött a faházunkhoz és sétálni hívott. A séta végén a falhoz szorított és megcsókolt. Sosem éreztem olyat addig. 14 éves voltam.”

Bencze Szabó Marci

A következő versikét egy doboz TESCO fakocka kíséretében kaptam Fricitől a hétvégi madrich képzés végén:

“Paszti ez oly megható,

E szívhez szóló sirató,

Adok neked kockákat

Építhetsz már faházat!”

“Én azért szeretnék egy szobaszámot, mert Barbin keresztül Szarvas egy fogalom a családunk számára, minden nyáron boldogan várjuk az esedékes látogatást, a kacsatáncot kivéve, no meg a találkozást Ági néniékkel ésd JICKÓVAL.”

A weboldal felső menüsorának utolsó előtti gombjára kattintva mindent megtudhatsz arról, hogyan és miért jött létre ez az oldal:

Klikk ide!