Ez egy vendégkönyv, és én tényleg csak vendég vagyok….
Kicsit későn hallottam először Szarvasról (már a madrichságból épp hogy kinőve), én inkább Horány, Kenese, Füred, no meg Bánk nyári, gyerekkori faház-emlékeit tudom csak felhozni “”mentségemre”.
DE! : nagyon remélem, hogy Szarvas megmarad a híres SZARVAS-nak, mert a gyermekeimnek mindenképpen meg szeretném adni az általatok elmesélt élményeket, avagy ahhoz hasonlókat :).
Ahogy olvastam ezt a web-oldalt, a TI visszaemlékezéseiteket, nagyon büszke voltam, mert azt hiszem az a közösségépítő tehetség, az a barátság és együttes élmény igény, amiért annyian irigyelnek minket nagyon klassz dolog, és boldoggá tesz, hogy az utánunk jövő generációk is ápolják ezt.