posztdok napló 269. – megvezetve… – olvasói adok-kapok

Kedves László!

A blog műfaja arról szól, hogy az ember leírja szubjektív gondolatait. Mindazt, amit lát, hall Izraelben élve, s mindazt, amit ezekről a dolgokról gondol. Olyan ez mint egy napló.

“Ön sok mindent tévesen lát.”

Bizonyára így van. Az ember egyrészt hozza magával mindazt, amit odahaza tanult Izraelről, s összehasonlítja a hétköznapi valósággal. Néha ez a párhuzamba állítás nem mindig kedvező, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne róla írni, s továbbra is kék-fehér állom világban kéne leledzeni.

“Viszont, aki ilyen rövid ideig van Izraelben, az ne kritizáljon, ez vonatkozik az előző írásaira.”

Nem emlékszem, hogy bárhol kritikát fogalmaztam volna meg az országgal kapcsolatban. Csupán az elvárásaim és a valóság közti különbségeket gyűjtöm csokorba. Segítve mindezzel a hozzám hasonlóan a diaszpórában felnőtt generációt.

“Ön sajnos mindent magyar szemmel lát.”

Azt vallom, az ember sose feledkezzen meg arról, honnan jött, s sose adja le egy ország határán mindazt a pozitívumot, amelyet egy másikban összegyűjtött.

“Így félre tájékoztatja azokat az embereket, akik nem ismerik Izraelt.”

Sosem állítottam, hogy mindent tudok erről a helyről. Tanulok, s ezért is vagyok itt. Az Internetben az a jó, hogy mindenki olyan forrásokból tájékozódik, ahonnan szeretne. Blogomat rendszeresen szemlézi az Új Kelet, az Új Élet, s nemrég a Szombat is kíváncsi volt gondolataimra. Ha szerintük nem írok túl nagy baromságokat, akkor az már maga egy visszajelzés.

Ezután is – mint eddig – törekedni fogok több szempontból bemutatni, megvilágítani egy-egy blogbejegyzésemet. Örömmel olvasnám az Ön objektív blogját a valós izraeli helyzetről, ez bizonyára helyretenné az én félrecsúszott tájékozottságomat az ereci dolgokról.

Chag Pesach Sameach!

András, a “galuti puhapöcs”