Mozaikok 1. – 132-es

small_2872c9210.jpg

Két rövid történet jutott eszembe reggel a metrón a 132-esről…

2001-ben vagy 2002-ben történt, hogy egy borongós napon madrichtársammal úgy döntöttünk, a mai peulát az egyik negeves szobáben, a 132-ben tartjuk. Rendben kezdődött el minden,  kb. úgy a foglalkozás felénél véletlenül kinéztem az ablakon, s valami egészen hihetetlen dolgot láttam… A beton úton egy vadkacsa mamát követett 4-5 totyogó kis kacsa. Egy-két percig dilemmáztam, hogy vajon ezért félbe kell-e szakítani a peulát, de végül egyértelművé vált, hogy egy ilyen élménytől nem foszthatjuk meg a gyerekeket, s így a vadkacsák nyomába eredtünk az egész csoporttal, persze csak tisztes távolból követve őket…

Egy-két évvel később az egyik este a 132-ben meséltem lefekvés előtt, a mese közepén hirtelen három galilos madrich rontott be a szobába, s közölték, hogy az egyik negevesnek most azonnal velük kell mennie, mert valami nagyon nagy csínytevést követett el… Én csak ültem ott a kis széken, teljesen sokkolva… az egész pillanatok alatt történt… vettem egy mély levegőt és folytattam a mesét… elvégre Szarvason mindig történnek furcsa dolgok…