“A szarvasi rabbi fia, Itámár Jáoz-Keszt – aki annak idején Izraelbe vándorolt – kiváló költő írja Éjjeli kísértés című versében, hogy felébredt éjjel, mert valami motoszkálást hallott a lakásban: „És íme, rég-felejtett könyvek léptek elém, zsibongó elégtételt követelve, ama régi, megtagadott anyanyelvemen írt kötetek tusázva szeretetért.” Az otthonról, Magyarországról hozott könyvek fellázadtak a szekrény aljában. Olyan ember ír erről, aki csak azért, hogy megélhessen, három nyelven beszél. Sőt, ha köze van mondjuk az utcaseprőhöz, akkor még arabul is megtanul. Itámár Jáoz-Keszt szerint az a fontos, hogy az ember milyen nyelven álmodik. Ha magyarul, akkor vagy inkább addig még biztosan magyar. “
(forrás: http://www.kisalfold.hu/cikk.php?id=1000185&cid=1044697)
KISPASZTI WEB 