posztdok napló 26. – levelet hozott a posta…

Reggel belevetettem magam a munkába. Beköltöztem az egyik vegyifülkébe, elkezdtem összegyűjtögetni a szükséges kellékeket, edényeket, vegyszereket… Fél kilenckor megjelent a főnököm egy nagy borítékkal, azt mondta ez nekem jött.

Nekem levél??? Elkezdtem gondolkodni, ki küldhette. Először az ingyenes mikroszkópiai újságra gondoltam, amelynél pár hete kijavítottam a pesti címem az ittenire, de azt nem szokták zárt borítékba tenni, csak egy átlátszó tasakba. Amikor megláttam, hogy a feladó az MTA Kémiai Kutatóközpont, kicsit megriadtam…

Nagyon szép bélyegek voltak a borítékon, ezért óvatosan kinyitottam. Nagy meglepetésemre A Kémiai Panoráma legújabb, 6. száma lapult benne. Valószínűleg a magazin egyik szerkesztője, S. M. professzor úr küldte el nekem. Ez nagyon jól esett! Ez volt az első hivatalos levelem, amelyik a Bar-Ilan Egyetemre jött.

Az 56-58. oldalnak, a Kémiai Panoráma Re-akció című közösségi oldalainak a rovatvezetője vagyok. Ebben a számban az óvodai foglalkozásokról és a középiskolások intézeti látogatásairól írtam (részleteket lásd a blog posztdok naplót megelőző bejegyzései között).

Egész nap ott volt a műszer mellett a Panoráma, csak ránéztem, s mindjárt mosoly ült ki az arcomra 🙂

Napközben is jött egy-két levél, ezúttal már elektronikus. Pár napja írtam egy üdvözletet a szarvasi tábor helyi munkatársainak, Anikónak a titkárnőnek és Misinek a főnökének. 11 év munkakapcsolat után fontosnak éreztem, hogy tudassam velük, ezt a nyarat kihagyom.

“Nagyon kedves, hogy gondoltál ránk.Köszi a jókívánságokat!
A múlt hét a családoktól volt hangos, ma reggel viszont már 7-kor Frici kezdte a hangosban az üdvözlést. Nagy a sürgés forgás. Na, de nem fájdítom a szíved…”

H. A.

“Köszönöm  a kedves leveled és érzem ,hogy SZARVAS szivű ember vagy Te is. Ez egy igazi felemelő érzés, de  az élet rengeteg hasonló dolgot nyújt nekünk és csak nekünk kell ezt felismerni, élni vele. Eddigi munkád az mutatja, hogy Te éltél vele és ehhez én szivből gratulálok és további sok  sikert kivánok.”

L. M.

Elmorzsoltam egy könnycseppet… s folytattam tovább a méréseket.

Hazafelé betértem a helyi kis plázába, idej volt már feltölteni a hűtőt, amelyet a hétvégén kimerítettem. Hazatérve egy hosszú, nem még annál is hosszabb levél fogadott a blog egyik kedves Olvasójától. Hogy ki mindenki nem kattint rá a kispaszti.com-ra. :))

Összegezve ma jött 4 postai küldemény, amely megdobogtatta a fehérköpenyes kis vegyész szívét. Hát kell ennél több?

—

Macskák terén ma kicsit sokkolódtam. Összefutottam egy igazi utcamix cicával, fura hosszú szőre volt, kis feje, fura tekintete… még a gépemet sem mertem elővenni, annyira megrázó látvány volt.

/blogom részleteim hamarosan megjelennek majd a komáromi Hitközségi Híradóban nyomtatásban is, ott majd figyelünk a helyesírásra…/