posztdok napló 25. – sírni csak a…

Sok időm volt ma gondolkodni. A szombat errefelé csendesen telik. Nincs tömegközlekedés, nincsenek boltok. Ezen a hétvégén Ramat Ganban maradtam. Szerencsére az izomláz elmúlt, s szükség volt már egy kis pihenésre is. Nem lehet mindig menni…

Reggeli, tv, Internet, ebéd, alvás, Internet, tv, vacsora, blogírás… – ez volt a szombat. Ja és kicsit hébereztem is.

Páran felhívtak az ünnep előtt, páran utána. Jó érzés, hogy nincs egyedül az ember távol az otthontól sem.

Hogy mi ez a cím, amely egyben idézet egy könyv címéből? Egyrészt jött egy szomorú hír egy svédországi rokon elvesztéséről. Igaz ez csak tetézte azt a belső szomorúságot, amit az akut Szarvas-hiány okozott.

Szombat este van, de nem egy közönséges szombat este. Ez idén a szarvasi tábor pre-campjének, azaz az előkészítő hetének a szombat estéje. Hagyomány, hogy ilyenkor összegyűlnek a madrichok (ifjúsági vezetők), s közösen búcsúztatjuk el a Sabatot. Ahogy Frici, a tábor nevelési vezetője szokta volt mondani, mondunk egy áldást a borra, hogy átvigyünk egy ízt, fűszerre, hogy egy illatot és a gyertyára, hogy egy kis fényt is az ünnepből a hétköznapokra. Tradíció, hogy az áldások előtt mindig van egy kis történet, hasonlóan mint a gyerekekkel teli turnusokban, csak egy kicsit másként. Ilyenkor általában nem mentünk ki a Körös-partra, hanem vagy a Beit Davidban (a tábor zsinagógával egybeépített egyik foglalkoztatója), vagy az Imateremben, az utóbbi három évben pedig a Mifkád-téren (a tábor központi tere, ahol a Mifkád, a reggeli gyülekezők vannak) gyűltünk össze. Volt néhány év, amikor Petrával, a szlovák korcsoportvezetővel együtt voltunk felelősek a Havdalai-történetért. Tartottunk egyet a helyi csípő fekete bogarakról, a tábor 20 évéről, s tavaly Jickóra, az előző hónapokban elhunyt egykori táborvezetőre emlékeztünk…

Tudom, én választottam, hogy Izraelbe jövök. S az sem biztos, ha most Szarvason lennék, ismét engem, minket kértek volna fel a Havdalai keret kidolgozására és megvalósítására.

Mégis szomorú vagyok – igazából nem is tudom megmagyarázni -, olyan jó lenne ott állni, akár mindennemű feladat nélkül is. Együtt lenni a többiekkel, énekelni, fogni a gyertyát, a szegfűszeget… Megállítani a világot arra a 15-20 percre. Annyi erőt szoktak nekem adni ezek a pillanatok.

Félreértés ne essék, örülök, hogy itt vagyok. Sok újat látok, tanulok, életre szóló élményeket, tapasztalatokat szerzek; de mégis ott az érem másik oldala… hogy valamiről azért le is kellett mondani… például a szarvasi Havdaláról.

Egy nagy sóhajtás… mondom, túl sok időm volt gondolkodni… holnap vasárnap, a hét első munkanapja, ideje visszatérni a kémiához!

Savua Tov! Szép hetet!

U.i.: Mire befejeztem a postot, elkezdődött a tv-ben a helyi Megasztár, egy Szarvason is gyakran énekelt számot énekel az egyik versenyző… be kéne kapcsolnom a légkondit, vízcseppek folynak le az arcomon.

*a kép 2006. június 23-án készült, útban a szarvasi tábor pre-camjébe (azon sem tűnök túl vidámnak, úgy látszik csak két bajom van, ha ott vagyok vagy ha nem 🙂 )

/…/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s