posztdok napló 24. – biciklis leves és akkor most én vagyok prűd?

Péntek délután van. Meleg, nyári nap Ramat Ganban. Idehaz teszek-veszek, takarítás, mosás, az önfenntartás elengedhetetlen velejárói.

Ma igazi különlegességet ebédeltem, egy újfajta soktésztás biciklis levest próbáltam ki. Annak idején, szülőfalumban, Tanyon hívták így a zacskós leveseket, mert biciklivel mentek érte a boltba. Szóval egy tasak zöldségpor, egy tasak szárított zöldség (5 szem kukoricán, 4 répa, 5 paprik meg valami zöld, forró víz és 5 perc. Nagyon finom volt. Tényleg, én Pesten is évekig éltem ezeken, ez benne van az első háromban.

A reggeli kis barches (fonott kalács)+túró+felvágott (na jó, a kóserságot meghagyom a hétköznapokra) kombináció után most úgy érzem magam, mint a jól lakott napközis, ahogy azt a Kémiai Kutatóközpontban mondani szoktuk.

A tegnapi bevásárlás nem ment simán. Valahogy éreztem, ha péntekre hagyom, nem lesz erőm elindulni, ezért megejtettem a buszvégállomás melletti szupermarketban. Új biztonsági őr volt, aki nem elégedett meg a hátizsákom tartalmának megmutatásával, hanem közölte, hogy hagyjam ott a bejáratnál. Mondtam neki, hogy laptopostól??? A válasz az volt, hogy igen, ő majd vigyáz rá. Hetek óta járok ide, de eddig csak belekukkantottak, nincs-e nálam valami veszélyes dolog.

Na jó, letettem a táskát. Arra gondoltam, ha valaki felkapja és elrohan vele az idősödő őr sosem éri utol. Egyszer pár éve a haifai Technion (műszaki egyetem) kis boltjában volt hasonló élménem. Akkor most futás, egy gyors bevásárlás, s a remé, hogy nem viszek el a gépet, s a táskában lévő egy-két fontos iratot. Kosár, kenyér, túró, felvágott, biciklis leves… Néha pillantás a az ajtó felé… Még ott van, még mindig… Francba valaki beleállt a képbe… ugye még ott van! Sorban állás a kasszánál, végeláthatatlan az ünnepre bevásárlók sora. Feladom, nem bírom tovább az izgalmat… ha elvitték, elvitték, fő az egészség. Fizetek! Az ajtónál megkapom a pecsétet a számlára, s a שומר (őr) büszkén, önelégülten mutatja minden megvan a táskámban. B… m… – gondolom magamban -, tíz évet öregedtem miattad a bevásárlás alatt.

Felszállok a 61-esre, általában tiszták a buszok, de ezzel a sofőrrel már múltkor is utaztam, s valahogy ő a leggyengébb láncszem a vonalon a jármű belsejét tekintve.

Az első ülés mögött erre a célra kihelyezett tartóban ingyenes újság lapul, az otthoni Metropol buszos változata, beszerzek egyet jó lesz majd “olvasgatni” a hétvégén. Lapozgatom, lapozgatom,… döbbenet a 43. és a 51. oldalon egy-egy egész oldalas szexshop hirdetés a segédeszközök képeivel. A DAN buszain osztogatott újságban! El tudja azt valaki képzelni, hogy reggel a pesti metrón Metropol olvasás közben, eseteleg a MÁV-Start Intercity Magazinjában vagy a MALÉV Horizon című lapjában hasonlóval találkozzunk??? OK, ez Izrael,… és akkor csak én vagyok túl prűd!!!

/Egyszer tényleg kijavítom az összes hibát…/

One thought on “posztdok napló 24. – biciklis leves és akkor most én vagyok prűd?

  1. Visszajelzés: posztdok napló 92. – paradicsom leves, avagy az első közös ebéd… « KISPASZTI WEB

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s