posztdok napló 92. – paradicsom leves, avagy az első közös ebéd…

Csak kapkodom a fejem, ismét elszaladt egy hét… Különleges napok vannak mögöttem. A kutatásaim részleteivel nem untatnám a hétvégére készülődő vagy már azt élvező kedves Olvasót. Egy mozzanatra azért maradnék az egyetemen. Közel hat hónap után szerdán együtt ebédeltem pár kollégával. Persze senki ne gondoljon olyan békebeli MTA Kémiai Kutatóközpontos közös déli lakomákra, amikor 11-kor elkezdünk körbetelefonálni, hogy ki tart velünk, majd bevárjuk egymást. Lesétálunk az igazgatósági épületbe, sorban állunk, megvárjuk, amíg mindenki befejezi az étkezést (na jó, én nem mindig), visszasétálunk, hosszan esetleg röviden elköszönünk egymástól… Szóval azért ehhez hasonló még nem történt, de négy munkatársammal együtt indultunk a kampusz egyik napsütötte rétje felé, hogy elköltsük a “lunch”-ot. Ha valaki kételkedett abban, hogy a Facebook-nak igenis van közösségteremtő ereje, ki kell ábrándítanom, tévedett. Amióta az itteni PhD. és MSc. hallgatókkal spanok vagyunk a közösségi térben, egyre több a közös témánk 🙂

S hogy mit ettünk? Hát itt se gondoljon senki a Kis Kosár Bt. önszerveződő rizsére, vagy a FamiliarFood utánozhatatlan Pusztaszeri úti ínyencségeire. Mindenki azt ette, amit otthonról hozott (vagy azt amit egy másik kolléga készített magának, csak pechére ugyanolyan zacskóba csomagolta, mint az előbbi). Kivéve engem, aki gyorsan elszaladtam, a Nanotechnológiai Triplex szendvicseiről már a blog-Olvasók előtt is ismert büféjébe, hogy az aznapi kétféle leveskínálatból válasszak egyet. A paradicsom mellett tettem le a voksom (megjegyzem életem egyik legjobb passzírozott /ebben a kategóriában egyben az első/ piros levese volt). 10 sékelért teleraknak egy papírdobozt a forró lével, amelyben megáll a kanál, s egy friss cipócska is jár hozzá.

Leültünk hát ebédelni, beszélgetni,… Talán egy röpke húsz perc volt az egész, de nekem mégis sokat jelentett.

Ha már az étkekről van szó, köszönettel tartozom a ramat gani szupermarketek vezetőinek, hogy blogbejegyzéseim hatására egyre több melegíthető készétellel töltik fel az üzletek polcait. Pár hete nagy örömmel fedeztem fel a kuszkusszal szervírozott húsgolyókat, a töltött káposztát és paprikát, a húsos zöldséges spagettit. E hétre egy másik cég töltött articsókájával, húsos burgonyájával és rakott tekercskéivel készülök a Sabatra. Hol van már az az idő amikor a menetrend szerinti falafel, schwarma és ravioli jelentette a meleg-ételt az izraeli hét- és ünnepnapok során. A biciklis levesek kora  lecsengőben, a gefilte fishhel még tart a szerelem!

Tegnap este ígéretemhez híven megvettem a legfrissebb Új Keletet, meglepetésemre az újságról szóló bejegyzésem teljes terjedelemben megjelent a 19. oldalon “Lapok és emlékek – részlet egy internetes naplóból” címmel. 🙂 A héten kiadtuk a Hitközségi Híradó – Spravodajca 186. számát, itt olvasható.

Az utóbbi hetekben az írásaim száma csökkent a Posztdok Naplóban, talán ennek így is kell lennie fél év kinttartózkodás után 🙂

U.i.: Decemberig még mindig kisállatmenetesen!

/…/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s