posztdok napló 93. – amikor Szarvas Tel-Avivba költözött, egy este Fricivel, a “Táborvezetéssel” és Körös-parti barátokkal

Feldobódtam, nemrég értem haza egy igazán “Szarvas-feeling”-es találkozóról… Pár napja kaptam az üzenetet Fricitől, a blogomban sokat emlegetett  tábor oktatási, nevelési vezetőjétől, az informális oktatás általam ismert legnagyobb hazai szaktekintélyétől, hogy a jövőévi nyarat előkészítendő pár napot az országban töltenek, s jó lenne találkozni. Reggel jött egy telefon, és néhány óra múlva már egy asztalnál ültünk a péntek esti vacsoránál. Ott volt Sasha, a “Táborvezetés”, Mina a programigazgató, Dunja a tábori koordinátorok gyöngyszeme, Maya, aki  még engem is ezerrel túlszárnyal, ha táborfüggőségről van szó.

Évtizedek óta ismerjük egymást, dolgozunk együtt vagy egymás mellett, de így hatan még sosem ültünk együtt pár utcányira a Földközi-tengertől a sabeszi estebéden. S valóban, hogy is írtam a szarvasi Jóbarátokról szóló bejegyzésemben pár hete?… Mintha csak reggel meetingeltünk volna utoljára Sasha irodájában vagy az ebédlőben futottunk volna össze a Birkat Hamazonra (étkezés utáni áldás) várva…

Beszélgettünk a nyarakról, képzésekről, a jövőről… ami a lényeg, együtt voltunk! Hiszen mindannyiunk életében kitörölhetetlenül ott van az a Körös-parti varázslatos “camp”.

S hogy a jó hangulatot fokozzuk, felkerestük a közelben dolgozó Mukit, akinél összefutottunk FéniDanival  és még egy egykori táborozóval, Rebekával. Nyolc szarvasi emberke a Hayarkon utca végén a tel-avivi éjszakában…

Néhány óra közösen, amely során – hacsak átmenetileg is -,  Szarvas Tel-Avivba költözött!

Layla tov Tel-Aviv, jó éjszakát Szarvas!