Nem szeretem a “HA” kezdetű mondatokat… Ha most Pesten lennék minden bizonnyal ott sürögnél-forognék a kedvenc kis konyhámban, hogy valamilyen finom, jól kinéző, saját sütivel örvendeztessem meg az András napot köszöntő kollégáimat a Felületmódosítás és Nanoszerkezetek Osztályon. Nem vagyok odahaza, így ez a próbatétel elmarad idén.
A zsidóságban, s így Izraelben sem ünneplik a névnapokat. Nekünk, Európából érkezett posztdokoknak, azért mégis különleges ez a nap, pláne egy olyan családias és baráti munkahelyi közösségből jövet, mint amely a mi kis csapatunkat jellemzi az MTA Kémiai Kutatóközpontban.
Szóval bele is feledkeztem az András nap közeledtébe, azaz csak feledkeztem volna, de négy kollégám meglepett egy kedves elektronikus képeslappal. Mit mondjak, jól esik, ha gondolnak az emberre így távolba szakadva is 🙂 Kedves Kati, Judit, Ildi és Marcsi, ezúton is köszönöm!
Nem ez volt a mai nap egyetlen gratulációja. Az itteni főnököm úgy kezdte a csoport-értekezletet, hogy először is gratulálni szeretne az Andrásnak. Mi van? – néztem körbe gyanakvóan. Olvasta, hogy tegnapelőtt volt négy éves a Nanopaprika, s nem semmi, ahogy egy virtuális közösségbe gyűjtöttem az 5100 kutatót, diákot a világ több mint 80 országából. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ezzel indul valahol egy meeting… 🙂 A nanowiki.info oldalon címlapra is kerültünk tegnap.
Mindemellett volt egy kellemes déli kávézásom (azaz helyesebben mondva forró csokizásom) Ornával és a Bar-Ilanon dolgozó gyerekkori barátjával s az ő feleségével…
Három kis mozzanat, amely megszépített egy amúgy munkás hétköznapot…
U.i.: Még egy nap és…
/…/
KISPASZTI WEB 