posztdok napló 31. – amikor egy álom majdnem szertefoszlik…

Ismét megtöröm blogom kronológiai sorrendjét, s mielőtt a Sabati élményeimről írnék, kicsit előreugrok vasárnapra és hétfőre.

Tegnap délután közel kerültem ahhoz, hogy megejtsem a Posztdok Napló záró bejegyzését, s egyben befejezzem Bar-Ilani pályafutásom. Ny. L. örökbecsű mondását idézve “az élet nem egy üveg maciméz, amit el kell nyalogatni”, még itt Izraelben sem. Ha diplomatikusan szeretnék fogalmazni, nem sok hiányzott ahhoz, hogy az egyetem bérszámfejtő programcseréjének áldozata legyek. Szerencsére, miután rácsaptam az asztalra, sikerült számomra megnyugtató megoldást találni a kialakult szituációra.

Egy-két álmatlan éjszaka s egy tucat elpusztított idegsejt után, ideje továbblépni.

A szakmai munka terén beindult a minták gyártása, mérése, kezdek közel kerülni a műszerkémhez. Azok közé tartozom, akik hisznek abban, hogy a mérőműszereknek lelke van, s az eredményeket nagyban befolyásolja, hogyan bánunk a készülékkel.

A pénteki intézeti Krónika és a tegnapi asztalra csapás után ideje lehiggadni.

A hétvégén ismét Ashkelonban jártam Ornánál és Yossinál. A pénteki fürdőzést már említettem az előző bejegyzésben. Este ezzel kapcsolatban is tanultam valamit. Míg én a nagy medúzákat igyekeztem elkerülni a Földközi-tengerben, addig egyetemi évfolyamtársam és Facebook pajtásom, Ági szerint a kisebbek csípése sokkal veszélyesebb.

Szombaton sokáig aludtam, majd terülj-terülj asztalkám reggeli következett mindenféle finomsággal. A délelőtt folyamán Bet Shemesbe kirándultunk. A település 30 km-re van Jeruzsálemtől. Úti célunk a nemzeti park volt, ahol a híres cseppkőbarlangot tekintettük meg. Sok természeti szépséget láttam már az országban, lenyűgöző, hogy még cseppkőbarlang is akad a Szentföldön. A látványosság bejáratánál filmet vetítenek az üreg 1968-as felfedezéséről és a cseppkövek kialakulásáról, majd 25-30 perces séta következik a természeti képződmények között. Yossi hazafelé egy másik utat választott, így más-más tájban gyönyörködhettem oda- és visszafelé. Zöldellő szőlőültetvények, paprika, kukorica és száradóban lévő napraforgómezők szegélyezték az utat.

Egy finom ebéd, kis pihenés, s az ünnep végén már indultunk is az állomásra. A Sabat kimenetele után 21:08-kor pontosan gördült ki a vonatom, hogy kb. 50 perc alatt Tel-Avivba repítsen. Most kicsit kevesebb utas volt, mint pár hete, az utolsó éjszakai vonatozásomkor.

Összegezve, sok szép  élmény, látnivaló, egy jó adag bürokrácia!

U.i.: Az utóbbi napokban kicsit elhanyagoltam a macsekokat. Azaz ez nem teljesen igaz, mert Ashkelonban hosszú órákat töltöttem Stellával a kertben. Mostanában a meleg és a pára hatására fel-felbukkanó óriás barna, kicsit a csótányra emlékeztető bogarakkal küzdök. Pontosabban 2 naponta kb.1 példánnyal. Az unokatesómék lépcsőházában találkoztam velük először, s ő megnyugtatott, hogy ezek az élőlények szerves részét képezik a tel-avivi hétköznapoknak. Szóval az előbb a szuperben felszerelkeztem egy kémiai fegyverrel is! Rettegjetek óriás repülő IZÉK!

/ó, ezt most mind vissza kéne olvasni?/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s