Lassan beköszönt a Shabat, megáll az élet, leállnak a buszok, vonatok… a férfiak elindulnak a zsinagógák felé, a háziasszonyok megterítik a sabati asztalt, elvégzik az utolsó, vacsorát megelőző műveleteket a konyhában…
Egy nap a pihenésre, családi, baráti találkozásokra. Pihenni tér most a blogíró is egy kellemes ashkeloni (város Dél-Izraelben) ebéd és a Földközi-tenger üdítő habjai után.
Mai blogbejegyzésem állítson emléket Barta Vilmosnak, a komáromi Béke Utcai (ma Jókai Mór) Alapiskola egykori igazgatójának, aki évtizedeken át vezette az oktatási intézményt. Hosszan tartó betegeskedés után ma kísérték utolsó útjára Komáromban. Ha otthon 
lennék, biztos elmentem volna a temetésére…
A Béke utca nélkül sosem lettem volna vegyész, s ha nem lennék kémikus, nem lenne most ez a Posztdok Napló sem.
Köszönet egykori iskolám!
Kedves Igazgató Úr, nyugodjon békében!
U.i.: Itt ül mellettem Stella macska, aki már a kapuban köszöntött!
/…/
KISPASZTI WEB 