Szenior kutatóktól azt tanultam, a hét utolsó munkanapján nem érdemes új, nagyszabású kísérletekbe kezdeni, mert ha nem sikerül, rossz lesz az ember egész hétvégéje. Oktalan fiatalként, gyakran igyekeztem megcáfolni ezt a “babonaságot”, s erről az szokásomról még itt Ramat Ganban sem tettem le… Megjegyzem, több-kevesebb sikerrel jártak ma a tudomány rögös útjain tett lépéseim… szóval valami van a “nagy öregek” mondataiban, de azért tétlenül sem ülhet az ember!

Egy izgalmas e-mail keltette fel a figyelmemet. Budapestről érkezett és a Kémai Kutatóközpont most publikált 2010-es Krónikáját ajánlotta a munkatársak figyelmébe. Egészen a 73. oldalig élvezettel lapozgattam a kiadványt, ekkor ugyanis az év PhD-védéseinek listájához értem. Legnagyobb megdöbbenésemre kihagytak a 15 fős felsorolásból. Nem álltam meg, s írtam egy “köszönő levelet” az évkönyvet gondozó tudományos titkárságnak. Erre mondta volna az otthoni főnököm: “Paszti, mielőtt levelet írsz, aludj rá egyet!” Hát nem aludtam, én már csak ilyen azonnal reagáló maradok…

E kellemetlen élmény után egy örömtelibb is idézte az otthoni hétköznapokat. Kedves kollégám, oktatótársam, Spatula Sára a Klub Rádió vendége volt a Szertáros Zsiros Laci Többet ésszel című műsorban. Eredetileg a nanotechnológiáról beszélgettek volna, de szóba került a közös Nanomozaikunk, a ovis programok, sőt még a Nanopaprika is.

A tegnapi video után most rádió-hallgatásra invitálom az Olvasót (1. rész vége, 2. rész eleje):

http://www.klubradio.hu/index.​php?id=163

U.i.: Lassan kezdem beazonosítani, melyik macskának hol van a vadászterülete. Minden utcának, boltnak, kukának megvannak a maga cicái. 🙂

/ha hangblogot készítenék, a gépeléssel sem kéne törődnöm…/