posztdok napló 37. – az első jeruzsálemi…

Péntek reggel ismét nehezen ébredek, valahogy nem akaródzik házimunkával indítani a hétvégét. Elrugdosom magam zuhanyozni, takarítás, mosás… ebédre a kedvenc soktésztás leves lila-fedeles, azzaz gombás változata.

Kettő után indulok, irány Tel-Aviv, a city. A buszmegálló közelében betérek a “minden van minimális alapterületen” boltba. Lábujjhegyre állok, hogy elérjem a bort, amit ajándékba szánok. Carmel Merlot, ez van létra nélküli magasságban, legalább nem kell filózni, hogy melyiket vegyem.

63-as busz, amellyel az ember kitör Ramat Gan kisvárosi ketrecéből. Egyre többen vagyunk, mintha mindenki egy kis civilizációra vágyna. 35-40 perc az út, a Dizengoff center közelében szállok le. Lassan sétálok végig a tengerparttal párhuzamos utcában. Hátamon a hátizsák a hétvégére szükséges cuccokkal, kezemben a bor egy tasakban. Elgondolkodom, hogy milyen régen jártam Mekiben, végül nem térek be a Centerbe. Elérek a híres tel-avivi kör alakú szökőkúthoz. Enyhén kopott, elhagyatott, most kezdik majd felújítani, amit a kerítés is jelez. Emlékszem 1996-ben Szarvason gyurmából készítettünk Izrael térképet, s egy csoporttársam e tel-avivi látványosságot formázta meg. Emberek, túristák, pezseg a belváros. Éttermek, kávézók. Kezdek éhes lenni, de kevés az időm. Gordon, Fishman,… sorra hagyom el a keresztutcákat. A célpont közelében fékezek, s betérek egy AM:PM éjjelnappaliba. Egy hatalmas finom szendvicset veszek, szalámis, végre, nem tejes 🙂 Mellé kedvenc 100%-os almalevem és egy kis édes, halvával töltött BAMBA. Egy árnyékos padot keresek, Paszti piknikezik.

Nem időzöm sokat, vár rám Nati és Dan, velük megyek majd Jeruzsálembe. Ki gondolta volna két-három hónapja, hogy csak úgy átugrom majd a Szentvárosba hétvégézni. Kis készülődés, s már úton is vagyunk. A Ben Gurion Repülőtérre még emlékszem, meg egy csillogó-villogó 1949-es kocsira is, amelyet megelőztünk. Pár kilométer kiesett, Jeruzsálem előtt nyitom ki a szemem. Har-Nofba tartunk. Denisehez és Danihoz. Évtizedekkel ezelőtt vándoroltak ki Svájcból. Öt gyerekük van, nyolc unokájuk. Régen találkoztam velük. Gyönyörű panoráma tárul elénk az erkélyről, minden csupa zöld. Szemben az en keremi Hadassa Kórház, balra egy arany kupolás pravoszláv templom, s a Yad Vashem állandó tárlatát záró kilátóterasz. Még látszik a múltheti erdőtűz nyoma, amely a Holokauszt múzeum archívumát is veszélyeztette.

Készülünk az ünnepre. A család vallásos, hímzett takarók kerülnek a telefonra, hifire, tv-re, minden olyan dologra, emely szombaton nem használható. Elindulunk a zsinagógába. Nem csak mi, az egész negyed. Ünneplőben, fehér ingben, ki kalapban, ki kipában (kis kerek fejfedő). Míg elérünk a “mi” zsinagógánkba elhaladunk legalább négy másik mellett. Rohangáló gyerekek, ünnepre készülő fiatalok. Gépkocsiforgalom egyáltalán nincs a Sabat alatt.

Kellemes, fülbemászó dallamok a Kabalat Sabat (szombat köszöntés) alatt. A rabbi az ajtóban áll, kifelémenet mindenkivel vált egy-két szót. Összefutunk Dani testvérével és férjével, aki fizikus és a rehovoti Weizmann Intézetben dolgozik. Végre egy “szakmabeli” rokon.

Hazaérünk, pár száz lépcső a hatodikig, lift ugye nincs a Sabat miatt. A sportolás után jöhet a vacsora. Itthon van Ishai, a legkisebb fiú és Yonat a barátjával. Áldás a borra, a két kalácsra, s jönnek a finomabbnál finomabb ételek. Mindez a hangulatos erkélyen. Kaja után Birkat Hamazon, asztali áldás.

Énekelünk, beszélgetünk. A társalgási nyelv német, néha angol, s persze megint itt a tanulásra motiváló héber.

Reggel sokáig alszom. Kiülök a teraszra, kezemben a nyelvkönyvem. Nézem a tájat, átnézek egy-egy fejezetet. Ismét Kidus (áldás a borra), kis süti és pihenés minden mennyiségben. A lakónegyed csendjét csak az utcán játszadozó gyerekek hangja töri meg. Mintha megállt volna az idő. Minden olyan nyugodt, békés.

Ünnepi ebéd, segítek teríteni. Egy kiadós alvás. Koraeste a tegnap megismert rokonok jönnek. Sokat beszélgetek a fizikus proffal. Könnyed vacsora, majd jön a Havdala. A búcsú az ünneptől. Sötétben hagyjuk el Jeruzsálemet. Danék hazavisznek. A hírekben halljuk, 100 000 tüntetnek Tel-Avivban, szociális biztonságot követelve… Hát igen, vége a szombatnak.

Denise és Dani, Nati és Dan köszönöm ezt a szép élményt!

U.i.: Macskák ezúttal nem voltak, de akadt néhány gyönyörű hal Ishai akváriumában 🙂

/egyszer biztos kijavítok minden elgépelést…/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s