posztdok napló 39. – két hónap a csoda-parkban

Verőfényes reggelre ébredt Ramat Gan. Odakint már tombol a kánikula, még filózom, elinduljak-e állatkertet nézni vagy marad a pénteki takarítás, mosás… Lehet nem 36 fokban kéne zsiráfot és elefántot nézni.

Jubileum van ma, két hónapja vettem hátamra a hátizsákot, s vágtam neki a nagy utazásnak. Mindezt egy mikrózható miniPizzával ünnepeltem reggeli gyanánt. Hogy kedves kollégámat Spatula Sárát idézzem: “Kezdj el rászokni a normális ételekre, rémes ez a rengeteg műanyag kaja, amiket posztolsz a Facebookon.”

Tegnap sor került a szokásos heti értekezletre, amelyen számot kell adni hol is tart az ember a kutatásaiban. A PhD-diák évek alatt megtanultam szerencsére, mit, milyen formában kell tálalni egy-egy ilyen bemutatón.

Délután tovább küzdöttem a mikroszkóppal. Odalépett hozzám a főnököm, kérdezte hol tartok, mit vizsgálok, majd egy nagyon meglepő dolgot mondott. Olyat, amelyet eddig egyetlen vezető beosztású kutatótól sem hallottam: “Az a lényeg, hogy Te élvezd, amit csinálsz!”.

Estére elfáradtam, türelmetlenül vártam a buszt, ami nem indult, így gyalog vágtam neki. Új utakat kerestem, először Bnei Brak-felé vettem az irányt, de egy betonkerítésnek ütköztem, amely egy kis stadiont zárt körbe. Visszafordultam, s felfedeztem a Hagana és Negba utcákkal párhuzamosan futó padokkal, árnyákos helyekkel szegélyezett sétányt. Kicsit európaibb, mint a macska pisis másik két utca.

A bicikli útként is funkcionáló utacska után elértem a toronyházas lakóparkhoz. Az égig-érő házak között egy “csoda-park” van. Gyönyörű gyep (“Csak az a szép zöld gyep, az fog nekem hiányozni” – Poldi bácsi nyugdíjba vonuló parkőr), pálmafák, lépcsőzetes, vízesés szerű szökőkút, virágok… Lenyűgöző volt! Pláne hogy mindez itt a “semmi” közepén. Itt le tudnám élni az életemet. Csak sétálnék, néznék ki a fejemből egy padon ülve…

Ha már erre jártam betértem a plázába, amely a parkkal szemben van. Hamburger az ÁNTSZ-sarokban, már mint kötelező elem… Bevásárlás szombatra, a hétvégére maradok helyben. A Steimetzky-nél valami jó könyv után böngésztem. Az egyik angol cím sem hozott lázba. A végén nem távoztam üres kézzel. Vettem egyet a napilapból hetilappá változott Új Keletből. Múltidézés 12 sékelért.

U.i.: Este egy fekete macska bólogatott felem nagy mosollyal. Egy szürke, rozsdaszínű társa is tisztelgett elhaladásomkor.

/helyesírás, helyesírás…/