posztdok napló 40. – tüntetés és földrengés

Tegnap este 300 ezres tüntetés, délelőtt 4,2-es földrengés rázta meg Izraelt. Szerencsére, egyikből sem éreztem semmit…

Reggel kicsit meglepődtem, a 61-es busz nem a megszokott útvonalon repített az egyetemre. A júliusi buszreformot felülbírálták, s visszaállították az eredeti útvonalat. Ez kb. 3-4 plusz megállót jelent. Most már tényleg megéri jegyet váltani a tömegközlekedési eszközre. 7 megálló helyett 10-et utazom, pedig a Bar-Ilant nem is tolták arrébb.

Ma volt az első olyan napom a munkában, amikor azt hittem, még csak dél van, s az órámra pillantva, kiderült,  már fél négy. Pörgős kis kilenc óra volt, az elmúlt hetek szisztematikus vizsgálatai meghozták az eredményt. Ezeken a napokon, mindig örülök, hogy kutatónak mentem. Az a gáz benne csupán, reggelente az ember sosem tudja, miként viselkednek majd a vegyületek az elkövetkező órákban…

A hétvége gyorsan elszállt. Fura, a pénteket nehezen tudom megfeleltetni az otthoni szombattal. Igazából ez csak  felkészülés, aztán jön a szombat, ami tényleg a pihenésről szól, majd itt a vasárnap, ami munkanap.

Ezúttal itthon maradtam. A péntek esti vacsorám egy fenséges négysajtos lasagna volt. Mellé egy kis Prigat narancslé.

Szombaton sokáig aludtam, könnyű ebéd, újabb alvás. Délután sétálni indultam. A Negba utca szinte teljesen kihalt volt. Az ünnep révén minden zárva, minimális gépjárműforgalom.

Egyetlen kis bolt várta a nem létező vevőket. Ide tértem be egy fagyiért. A fehér csokis Magnum és Spongyabob között kellett választanom. Rossz döntést hoztam, Bob barátomnak semmi íze nem volt, de legalább rám mosolygott.

A plázával szembeni park most s is lenyűgözött, igaz ez is szinte teljesen kihalt volt. Felfedeztem, hogy a játszótér mellett szabadtéri kondigépekkel kedveskedtek a felnőtteknek.

Körbenéztem, elmentem a keresztutca végéig, minden csupa zöld, virág… meg kellett állapítanom, nem is annyira sivár hely ez a Ramat Gan.

Estére nagyjából kifogytam a csütörtökön bevásárolt élelmiszer-tartalékokból, ezért a jó öreg, éhség csökkentő ketchupos kenyérre fanyalodtam, édesanyám nem kis megrökönyödésére.

U.i.: Macskarajongó barátaimnak készült egy két felvétel a cica-szombatról. Az egyiknél a macska meg én is bemozdultunk.

/miért nincs hangfelismerő a gépemen, akkor nem kéne pötyögnöm…/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s