Itt ülök a tel-avivi Ben Gurion Repülőtér tranzitjában (igen, igen, már megint órákkal korábban, szokás szerint), fejemen a ma (azaz már tegnap) kapott szarvasi kipa. Úgy éreztem, ez most egy alkalomhoz illő viselet. A Pizza Hutnál az előbb szóltak is, hogy ők nem kóserek,… 🙂 Izraelben él az a sztereotípia, hogy aki kipát vesz, az mélyen vallásos. /az elfogyasztott pizza-szeletről készült kép csak később jön, mert a telefonomon valamiért nem indul el a reptéri ingyen wifi/ Nem láttam sok értelmét, hogy Ramat Ganban üljek tűkön a hajnalt várva félig álomban. Egy reptér mégis érdekesebb. Igaz most kicsit zombi fejem van. Köszönhetően az ELAL-nak már fél 
kettő körül átjutottam a biztonsági ellenőrzésen, csomagfeladáson, személyi-kézipoggyász átvilágításon és az útlevél ellenőrzésen. Egy plusz pont a MALÉVval szemben, ahol tényleg csak három órával a gép indulása előtt lehet checkolni.
Hát ezt is megértük, eltelt az első, nagyjából három hónap… Ideje hát hazatérni egy kicsit… megnézni anyát, apát, Tomit… felköszönteni a lassan százéves nagymamám… elmerengeni egy kicsit a komáromi Menház ódon falai között… elzarándokolni tudományos bölcsőmhöz, az MTA Kémiai Kutatóközpontba a Pusztaszeri útra…
A pesti Liszt Ferenc Repülőtéren kezdtem el a “Posztdok Naplót” írni, legyen az 54. bejegyzés – itt most a Ben Gurionon 3:13-kor – egy majdani könyv első fejezetének zárása…
Lehitraot Izrael! Viszontlátásra!
KISPASZTI WEB 