Néha az ember hajlamos azt gondolni, nincsenek is igaz barátai, csak jó ismerősei. Szerencsére az élet mindig jelét adja annak, hogy akadnak.
Pár napja kaptam egy üzenetet Norbitól, Izraelben van, s Dávid küldött vele egy ajándékot. Ma, munka utánra beszéltük meg a találkozót. Norbi egy példakép számomra. Gimnazista koromban mindig szürke ruhákban jártam, s a világot is elég fakón láttam. Amikor szarvasi madrichként (ifjúsági vezető) Norbi kollégámon azt láttam, hogy ő mindig színesben van, s ez alapvetően meghatározza az egyéniségét, elgondolkodtam mindezen. Ebben az időben csak a narancssárga srácnak hívtuk. Mert ha nem is mindig tetőtől talpig volt narancs színben, biztos, legalább egy ilyen ruhadarab vagy kiegészítő akadt rajta. Szóval ő nyitotta fel a szememet, hogy lehet az életet a fekete-fehéren kívül más árnyalatban is látni.
Az ajándék küldője, Dávid, az ifivezető példaképem. Kezdőként mindig olyan profi szerettem volna lenni, mint ő. Igyekeztem ellesni a problémamegoldó képességét, a módszereket, amelyekkel a csoportjait vezette. Ittam minden szavát. Persze, mint minden nagy mesternél, azért eljött az az idő, amikor tanítványaként elkezdtem fenntartásokkal fogadni bizonyos megnyilvánulásait… Ami vitathatatlan, jelentős hatása volt a szarvasi munkámra.
Elindultam hát Tel-Avivba, a tengerpartra, hogy váltsak egy-két szót Norbival és átvegyem a küldeményt… Pechemre a 61-es helyett a 161 busz indult hamarabb. Egy óvatlan pillanatban felszálltam. Ez a busz Bnei Brakon keresztül halad, azaz inkább araszol. A vallásos negyeden 50 perc alatt jutottunk át. A 61-es kb. ugyanezt a távot 20-25 perc alatt teszi meg Ramat Ganon át…
/a Dávid által küldött kipa ebből a Szarvason fotózott kupacból való/
Vagy 1,5 óra és néhány telefon után összefutottunk tíz-tizenöt percre. Jó volt őt látni! A Dávid által küldött ajándék egy kipa (kerek fejfedő volt). Amelyet a Jichak Roth, egykor szarvasi táborvezető emlékére tartott Tóraavatásra készítettek. Dávid, todá (köszönöm)! Jól esett, hogy gondoltál rám, s tudtad, nekem sokat fog jelenteni ez a kis anyagdarab. Legközelebb, ebben leszek majd a Bar-Ilanon, a laborban.
Még egy örömteli eseményről kell beszámolnom. Sosem volt még olyan oldott a hangulat a odabent mint ma. Hosszas tudományos vitát folytattunk arról, hogy volt-e Micky egérnek nagybácsija. 11 év 7-10 évesekkel való foglalkozás után határozottan állítottam, hogy a rokon létezése kizárt. 20-25 perc vita és érvelés után kiderült, a kolléga Donald nagybácsijára, Dagobertre gondolt. Jót szórakoztunk az egészen!
/a héber periódusos rendszer forrása az Internet/
U.i.: Az autóbusz végállomás mellett van egy kis utca, útban a gyaloghíd felé. Minden házhoz tartozik 2-3 macska, akármikor járok erre, mindig sorfalat állnak az út két oldalán…
/…/
KISPASZTI WEB 