Néhány éve egy szarvasi korcsoportvezetős fejtágításon úgy indult a foglalkozás, hogy mindenkinek fel kellett idéznie, mit csinált akkor, amikor az első híreket hallotta a szeptember 11-ei terrortámadásról. Érdekes volt, az eltelt hosszú idő ellenére, pontosan emlékeztünk…
Az első két turnusos (2., 3. turnus) nyár volt mögöttem… a másodikban a Szarvasi kapedlirajongó fűszálak, a harmadikban a Micimackók a szarvasi sztárolimpián nevű csoportok ifjúsági vezetője voltam. Itt találkoztam az első barátnőmmel (hát igen, én ilyen későn érő emberke vagyok). Szóval 2001 őszén nagyon szerelmes voltam, igazi rózsaszín ködben éltem az egyetemi hétköznapokat…
Szeptember 11-én délutánra randit beszéltem meg A-val. Egy zuglói középiskola előtt vártam rá, azaz egy sarokra az iskolától, elkerülendő az ismerősök tömegét, akik szintén e tanintézményt látogatták. Találkoztunk, bebuszoztunk a 7-essel a belvárosba, rengeteget sétáltunk,… amikor elköszöntünk egymástól, elcsattant közöttünk az első csók a 4-es, 6-os Wesselényi utcai megállójában (2001-ben még sokkal lassabban mentek ezek a “járás” dolgok, mint manapság).
Kora este hazatértem az OR-ZsE Bérkocsis utcai “kollégiumába”, bekapcsoltam az Info Rádiót. Akut hírfüggő voltam már akkor is, nálam mindig “Magyarország első hírrádiója” szólt. Ez volt az alapzaj. Kb. fél óráig fel sem tűnt, hogy valami rendkívüli dolog történt. Egészen addig, amíg anya nem telefonált, hogy azt hallotta a rádióban, Budapesten megerősítik az amerikai, izraeli, zsidó intézmények védelmét… (estére kaptunk is két rendőrt a kapuhoz). Megpróbáltam életet lehelni a lakásban található, egyetlen fekete-fehér tv-be… több-kevesebb sikerrel… Hol volt akkor még Internet, wifi, laptop, okos telefon…
Hajnalig néztem a tv-t (az antennát igazgatva öt percenként), hallgattam a rádiót…
Kevés olyan weboldal van, amely ma nem emlékezett meg az áldozatokról, a világtörténelem e sötét napjáról. Tegyen így most a Posztdok Napló is…
U.i.:…
/…/
KISPASZTI WEB 