Egy erős szorítást éreztem ma délután a torkomnál… mintha valami fojtogatna… Mérés közben elgondolkodtam, mi lehet az,… egyszer csak beugrott (nem nem a légkondi hatása). Ideje kitörni a hétköznapok monotonitásából: reggeli, 61-es, kutatás, szendvics, kutatás, 61-es, TV-nézés, netezés, alvás. Valamivel fel kéne dobni az estét. Valami nem túl megterhelővel, nem túl messzi dologgal. Megvan, irány a pláza! A Negba utca első megállójánál szálltam le, innen pár lépés a Sugár, izzzzzé a ramat gani pláza. Mutatom a hátizsákom az őrnek a bejáratnál, csak legyint… Irány az ÁNTSZ sarok, húst akarok enni… a tegnapi kecsappal olvasztott sajtom amúgy is kiverte néhány ismerősnél a biztosítékot. Tömöm magamba a meleg kaját, mintha egy hete nem jutottam volna fogyasztható táplálékot, pedig minden este alkotok valamit. Jól lakott napközisként gurulok boltról boltra. Kicsi pláza, van benne valami családias jelleg. Azon filózom, megvegyem-e a 
Hupikék törpikéket… héberül, könyv formájában. Ki van pontozva (a magánhangzók is jelölve vannak), ezt el tudnám olvasni. Elvetem az infantilis gondolatot, talán majd egyszer DVD-én… Irány a Szuper… nincs 5 sékelesem a kocsiba, kosarat nem tartanak, már megint kézbe gyűjtögetek. Víz, péksütemény (magvas perec), egy kis hal, s vésztartaléknak egy kis dobozos süti (lásd a képen)…. itt is van Hupikék törpikés könyv, 29,90 nagyon csábít, nem nem, visszateszem…
Elfogytak a kis sárga, takarításnál praktikus, vanília illatú törölgető-kendőim… pár perc míg megtalálom. Mindkét kezem tele… kéne még pár dolog de a fogási-kapacitásaim végesek. Irány a kassza… Tömött kocsik mindenhol… 30 perc sorban állás minimum… S még itt tüntetnek a megélhetési nehézségekért – gondolom magamban rosszindulatúan. Sorra kerülök, a kasszás-lány egy kis cetlit nyom a kezembe a számla mellett, s a vevőszolgálat felé mutogat… Mi van, valami nem volt jó a kártyámmal? Jó lenne héberül tudni. Lelkiismeretes vásárlóként megindulok a ügyfélszolgálat felé… bevág elém egy néni, miközben rátapos a lábamra… Most taszítottam volna oldalra? Nem így neveltek! Türelmesen végigvárom amíg valamit reklamál meg visszavált egy tucat sörösüveget. Kicsit nézek ki a fejemből, mire a hölgy kiragadja a kezemben szorongatott papírost, s egy ajándék tálcát nyom a kezembe. Wow, még jó hogy ilyen türelmes voltan, s nem hagytam az egészet a fenébe… régen örültem ennyire egy reklámajándéknak. VAN SAJÁT TÁLCÁM!!!!!!
Élelemmel “felpakolva” betérek a Steimatzkybe. Kedvenc könyvesboltomba. Eredetileg egy múlt csütörtöki Új Keletet (izraeli magyar hetilap) szerettem volna, de nem tudtam ellenállni egy akciónak. Ha egy CD-t vesz az ember, a másodikat 50% kedvezménnyel kapja… Ennyi luxust csak megengedhet magának egy posztdoktor. 
Egy Új Keletet két CD-vel. Megint jól jönne a nemlétező héber tudás… Már a neten kinéztem a legjobb izraeli filmslágerek gyűjteményét, s mellé választottam egy számomra ismeretlen előadót: NOA, The Israeli Songbook… Ez nagyon jó. győzköd az erősen terhes eladólány. Szerintem innen viszik perceken belül szülni, s biztos minimum ikrek lesznek…
Megpróbálnak beléptetni a törzsvásárlói rendszerbe is, fizessek 30 sékelt egy évre, s akkor most még kapok -10 sékel kedvezményt… Sosem gondolkodtam közgazdász fejével, a belépést legközelebbre halasztom.
Már alkonyodik, amikor a Negba utcára érek… macskák keresztezik az utamat mindenfelé… Ijesztő, mi lesz itt ha jön az ősz, s már négykor sötét lesz…
U.i.: Reggel egy fekete macskával indítottam… könyörögtem neki, csak át ne menjen előttem… utána jöttem rá, már megint magyarul tettem ezt, pedig itt csak héberül értenek.
/…/
KISPASZTI WEB 