Ismét elmúlt egy szombat. Egy olyan töprengős, Ramat Ganban maradós… Ülök a kis szobámban, a tv-ben pont a Merci csoki Budapest Keleti-pályaudvarán forgatott héber nyelvű reklámja megy. Vicces, mennyit utaztam innen Komáromba az egyetemi évek alatt. Vajon hány tv-néző tudja, hol is készült a felvétel, hányan ismerik fel a MÁV-Startos vonatokat?
Másfél órával ezelőtt nekiindultam az alkonyodó Tel-Avivnak, no nem mentem messzire, csak a jól ismert Negba utcán bandukoltam le a Yardenig, aztán balra a pláza és a park felé vettem az irányt. Csütörtökön ugyanis úgy döntöttem, hogy ideje felélni a hűtőmben felhalmozott táplálék halmot, s kihagytam a nagy bevásárlást. Ez azt eredményezte, hogy szombat estére erősen megcsappant a fogyasztható élelmek száma. Úti célom az a kisvendéglő volt, ahol az első napokban (lásd korábbi bejegyzések) egy életmentő sült húst fogyasztottam el.
/sajnos a neten a reklám angol változatot találtam csak meg/
A cafecafe-ban mindig mosolygós arcok fogadják az embert. Kerestem egy jó helyet, ahonnan az üvegfalnak köszönhetően beláttam az áruház előtti teljes teret. Ahogy egyre sötétedett, úgy telt meg élettel a közterület. Sétáló családok, fiatalok, fülöp-szigeteki metapeletek (idősgondozók) által kísért nyugdíjasok.
/esőfelhők Tel-Avivban/
Ma legalább kétszer esett itt az eső délelőtt. Azt gondoltam ez hoz majd egy kis léhűlést is, de nem így történt. Fülledt szombat este köszöntött ránk. Csak ültem, vártam a fűszeres olivaolajban kisütütt csirke steakemet a sültkrumplival és salátával, s igen-igen, csak néztem ki a fejemből… Szokás szerint 🙂 Gyönyörködtem az ünnepnap után újraéledő, pálmafákkal szegélyezett sétány színes forgatagban…
10-12 percet kellett várni a kajára, amely remélhetőleg helyreállítja a hétvégi gazdasági takarékra fogott élelmezés okozta gyomorbántalmakat. Hazafelé bedobtam még egy növényi alapú parve (páros) fagyit… 
A tér sarkán lévő szupermarketnél egyre többen várták türelmetlenül a nyitást. Nem láttam ilyet azóta, mikor az előző rendszerben vasárnap esténként friss kiflit árultak a komáromi Lodiar áruház előtt elhelyezett bódéból. A hétvége utolsó óráiban az egész hetes lakótelep, de lehet az egész város ott állt sorba 5 friss péksüteményért, amelyet másnap tízórainak vitt az alapiskolába…Ha maradt belőle!
/a Hajós áruház Komáromban – kép forrása: Internet/
Időközben a Negba utca is felélénkült… az egyetlen szombatszegő kisbolt mellett sorra nyíltak a kereskedelmi egységek. Beindult a tömegközlekedés is.
S hogy telt a hétvége?
A pénteki nap talán mindig a legnehezebb… rugdosni kell magam, hogy nekikezdjek a házimunkának. Fürdőszoba takarítás, felmosás,… Ja és a mosás. Egyetlen egy nélkülözhetetlen eszköz hiányzik, a mosógép… Szerintem utoljára Mosó-masa mosott annyit kézzel, mint én… A lényeg, hogy a végére sikerült mindent megcsinálni, sőt még az ágyneműm áthúzására is találtam extra energiát (többheti halogatás után). Hogy miért nem találta ki eddig még senki azt a szekrényt, amibe az ember este betölti koszos ruhát, s reggelre összehajtogatva, tisztán talál mindent… Majdnem leírtam ide egy poént, de hölgy olvasóim nagy részét elveszítettem volna, így önmegtartóztatást tanúsítok…
Az esti órák feszülten teltek. Egyrészt Pesten zajlott a kutató bloggerek találkozója – s bár tudtam, biztos kezekre bíztam -, mégis azalatt a másfél óra alatt 10 évet öregedtem… Ezzel kb. egy időben párhuzamosan néztem az izraeli 2-es csatornát a tv-én és a CNN-t a laptopomon. Abbas palesztin elnök adta át az ENSZ-ben a független állam elismerését kérő iratokat… Hát meglátjuk majd, hova fejlődnek az események…
A blogtalálkozóval lement minden olyan “kötelezettség”, amit még odahaza vállaltam izraeli utam előtt.
/képek forrása Komárom város weboldala/
A péntek kora este hozott még egy szép momentumot. A komáromi Városi Televízió műsorának kezdetén beszámoltak a polgármester és alpolgármester nagymamámnál tett látogatásáról (videó itt – a magyar vagy a szlovák zászlóra kattintva két nyelven is meghallgatható a riport).
A szombat a pihenésé volt.., az erőgyűjtésé a holnapi hét-kezdő munkanaphoz.
U.i.: A macskák esti fotózását még gyakorolni kell.
/…/
KISPASZTI WEB 