posztdok napló 70. – 24 óra pörgés ~ kutatás, repülők, visszhang, esküvő…

Tegnap elindult egy új hét… újabb esély valami nagy tudományos eredmény elérésére, újabb hétköznapi kihívások, újabb izraeli élmények. Reggel elmerültem az irodalmazásban. Mennyire jó, hogy az embernek már nem kell könyvtárba mennie, nagy, vaskos bekötött újságokat lapoznia,… csak leül az Internet elé, s kitárul előtte elődei és kortársai majdnem teljes publikációs anyaga. A Bar-Ilanon hozzáférhető kiadók listája szinte megegyezik az EISZ által odahaza nyújtottakkal…

Az egyetlen fura dolog ezen a reggelen az volt, hogy nyakkendőben, szövetnadrágban, fehér ingben mentem a kampuszra. A főnök meg is jegyezte, mostantól ez a standard (?), utalva a csütörtöki Kutatók Éjszakájára, amikor szintén “elegáncsosan” jelentem meg a munkában. Ja, itt jegyzem meg, mégegyszer megköszönte a csütörtök esti alakításom 🙂

Az ebédszünetben az egyetem további feltérképezését tűztem ki célul. Történt ugyanis, hogy az ebay.com internetes aukciós portálon nagyon olcsó ELAL modellekre bukkantam, amelyeket mindenképpen be kellett szerezni a PASZTILAND International Airport számára. Az eladó Hong-Kongból postázta a csomagot. Mivel az izraeli posta weboldala szerint már 20-án kézbesítette a Bar Ilan hivatal a küldeményt, a keresésére indultam… A postahivatal az adminisztrációs épület alagsorában található, két ablaknál fogadják az ügyfeleket. Mutattam a feladási számot, mire csak a nevemet kérdezték. Paszternák, ja a Kémiai Tanszékről, már elvitték a dobozom – hangzott a válasz. Ezek szerint nem sokan kapnak Kínából pakkot a felsőoktatási intézményben…, ha így emlékeztek rám. Irány a leveles-szoba a tanszéken. Egyszer a főnökömmel jártam erre még az első napokban. Sehol semmi, a levélszekrényébe nem férhetett be… Nézzük meg a titkárságon, bemegyek felteszem a kérdést, de már látom is a nevemre szóló dobozt a titkárnő feje felett a polcon… Megérkezett a három régi festésű 747-es, egy cargo és két személyszállító gép. Decemberben majd továbbrepülnek a komáromi Pasztilandbe!

Délutánra egy fülhallgatót keresek,… persze nincs sehol, így kénytelen vagyok hangosan (a gépem hangszórójára tapadva) meghallgatni a szlovák közszolgálati rádió magyar adóján, a Pátria rádióban, a velem készült interjút (A tudomány világa – 2011. 09. 25.). Beszéltem a kémia szeretetéről, a Béke utcás, Selye gimis, ELTE TTK-ás és MTA Kémiai Kutatóközpontos napokról. Szóba került a nanotechnológia, az oktatási tevékenység és az izraeli mindennapok világa is.

/friss hírek az MTA Kémiai Kutatóközpont weboldalán ma este/

Aki azt gondolná, mindezzel lényegében befejeződött a nap, téved. Estére egy esküvőre voltam hivatalos. Igen-igen, a harmadikra az elmúlt 20 nap során. Shmulik másod-unokatestvérem lépett a nős férfiak sorába. Dudi és Granit (az ő esküvőjükön voltam pár napja) fuvarozott el Mitzpe Modiinbe. A dombtetőn tartott szertartás lenyűgöző volt. Állófogadással indult az este, a hüpére (esküvői szertartás a baldachin alatt) egy amfiteátrumban került sor, majd következett a vacsora és a hajnalig tartó mulatság, mindez szabad ég alatt. Ott ültem a szépen terített asztal mellett a 300 főt is meghaladó násznépben, s miközben tradicionálisan “néztem ki a fejemből”, azon tűnődtem, milyen szép is ilyen vidám családi rendezvényekre járni. Mazel tov (jó szerencsét) az ifjú párnak! Mire hazakerültem, már hétfő volt, így ma kicsit zombi-fejjel másztam be az egyetemre… de ez már egy másik bejegyzés története.