posztdok napló 107. – egy biztos ponttal kevesebb… Vértes Attila Professzor Úr emlékére

A 2012-es esztendő első munkanapjának végén hazafelé indulóban rákattintottam az mta.hu weboldalra. Hirtelen megfagyott a levegő körülöttem a címlap második hírére pillantva: Elhunyt Vértes Attila

Távozott egy tanárom, egy biztos pont a kutatómunkában, akihez mindig fordulhattam, ha szakmai segítségre volt szükségem.

Élénken él bennem az MTA Kémiai Kutatóközpont kis tanácstermében tartott első megbeszélés, amelynek köszönhetően a Mössbauer-spektroszkópiai mérések a PhD munkám meghatározó részévé váltak. Az ELTE TTK földszinti hajóorrában tartott konzultációk képe villan be, vizsga a szobájában a doktori iskola hallgatójaként… Sokat tanultam tőle.

Egyike volt azoknak, akik segítettek átlendülni a témavezetőm elvesztésével rám telepedett kilátástalanságon, s akik nélkül sosem szereztem volna tudományos fokozatot.

Kuzmann Professzor Úrral, a magkémia másik nagy “öregjével”, elválaszthatatlan párossá nőttek össze a szememben.

Megjelenése is tudást, tekintélyt sugárzott. Öltönyben, zakóban, jellegzetes kalapjában, divatos nyakkendőiben olyan volt, mintha most lépett volna ki egy egyetemi tanárról szóló amerikai mozifilmből.

A kutatóközponti napokon, az intézeti szemináriumokon mindig ott ült a második vagy harmadik sorban a nagy tanácsteremben. Feltett egy-két kérdést az előadónak,  nem csak úgy illemből, valóban érdekelték az elhangzott tudományos eredmények.

Izraelbe érkezésem után örömmel tudattam vele, merre felé sodort posztdoktorként a sors. Kedves válaszlevelét el is tettem:

Kedves András,

Nagyon köszönöm levelét. A blogot nagy élvezettel olvastam. (A képeket kinagyítottam.)

Kívánom, hogy tehetsége értékes gyümölcsöket termő, gyönyörű fává terebélyesedjen.

Ha nincs a közelben Mössbauer-labor, akkor örömmel folytatnánk az együttműködést.

Jó és eredményes munkát kívánok.

Barátsággal: Attila.

(2011. június 27.)

Kedves Professzor Úr! Sajnos többé már nem működhetünk együtt, hiányozni fog! Köszönet mindenért, nyugodjon békében!

/képek forrása: Internet/

3 thoughts on “posztdok napló 107. – egy biztos ponttal kevesebb… Vértes Attila Professzor Úr emlékére

  1. Kedves András!

    Köszönöm a megemlékezését, amelyet nagybátyámról írt. Nagyon megható volt olvasni…
    Nekünk is borzasztóan fog hiányozni.

    Üdvözlettel,

    Vértes Erzsébet

  2. A negyvenes évek, kisdiák korunk óta ismertem kedves jó pajtásomat, “Pickest”.
    Annak hívtuk, mert ő már 13 éves korában saját JAWA motorján szállította
    a szalámit szerte Zala-megyében. Egyszer meghívott egy hétre Türjére, ahol
    megismerhettem az egész kedves családot. Szinte családtagként bántak velem. Nagyon
    megszerettem mindnyájukat. Amikor legutóbb meglátogattam őt és szintén nagyon
    szeretetre méltó hitvesét, már éjfél körül járt, amikor elbúcsúztunk. Hogy el ne tévedjek,
    lekísért a Mandula utcából majdnem a Margit körútig. Gyalog baktatott azután vissza a Rózsadombra…Nem ismertem nála jobb barátot, emberebb embert, szerényebb tudóst. Egy igaz ember voltál, Pickes! Tiszteltünk és szerettünk. Fájdalmas, kongó űrt hagytál magad után. Isten Veled!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s