posztdok napló 117. – kérdés a múltból: MALÉV-vel vagy ELAL-lal?

Az ember másfél napra elhagyja az Internet világát, s mindeközben annyi minden történik, hogy blogger legyen a talpán, akinek sikerül lépést tartania az új fejleményekkel.

Ha az elmúlt évtizedekben Izraelbe indult vagy onnan érkezett egy-egy ismerős, a Mikor?-t követő második kérdés minden bizonnyal az volt: MALÉV-vel vagy ELAL-lal? Az utazó fél szemmel mindig a két légitársaság elektronikus hírleveleit leste, van-e véletlenül egyiknél, másiknál valamilyen Ben Gurionra szóló akció. A tervezett repülés előtt egymást követően ütötte be a böngészőbe a http://www.malev.hu-t és a http://www.elal.co.il-t. Összehasonlította a két viteldíjat, majd döntött.

12 izraeli utam kb. félénél választottam a “hazai” légitársaságot, a MALÉV-ot, ahol magyarul kérhette az ember az ételhez járó Sió narancslevet.

Amikor egy-egy kirándulásról, szakmai útról hazatérőben megpillantottam a madridi, zürichi, brüsszeli vagy londoni terminál épülete felé guruló kék orrú Boeing-ot, félig már otthon éreztem magam.

A legemlékezetesebb MALÉV utam az isztambuli járathoz kötődik. 2005 szeptemberében Laci kollégámmal együtt egy törökországi konferenciára küldött ki a témavezetőnk. Mindkettőnknek ez volt az első “szolgálati útja” az MTA Kémiai Kutatóközpontból, az első külföldi szakmai megmérettetés. Munkatársam ekkor repült először. Kőbánya-Kispesten találkoztunk kora reggel, kicsit furán festettünk a két posztertartóval a vállunkon. Laci nagyon izgatott volt, az ablaknál kapott helyet. Lelkesen leste a monitoron merre járunk, s percenként kommentálta az ablakból látottakat. Teljes nyugalomban ültem mellette , s a végén már csak egyetértő bólintással nyugtáztam a tőle hallottakat. Amikor megérkeztünk a KOC University lenyűgöző, tengerre néző kampuszára, hirtelen nagyon lelkes lettem. S miközben a tájat csodáltam, Laci csak beletörődve bólogatott mellettem, mint azt pár órája még én tettem ott fenn a MALÉV-gépen.

Van egy nagyon kedves barátom, az apukája hosszú éveket húzott le a MALÉV-nál. Amikor náluk vendégeskedem, mindig az az érzésem, egy repülőtéren járok, biztos vagyok benne, hogy ezaz öt betű nekik többet jelent egy munkahelynél. Mindenfelé modellek, plakátok, emléktárgyak, még a telefon csengése is a légitársaságot idézi… Nem lehet könnyű nekik ezekben az órákban 😦

Elszállt a MALÉV, s vele együtt egy korszak is… de az emlékek, egy-egy stewardess mosolya velünk marad örökre, s sokáig halljuk még a Malév-szignált a fülünkben: