A mai bejegyzés története tegnap reggelre nyúlik vissza. A munkába beérve egy e-mail fogadott. Számomra ismeretlen egyetemista szeretett volna az Interneten beszélni velem: egy készülő projektjéhez online közösségi oldalak szerkesztőit interjúvolja, s ráakadt a Nanopaprikára. A címéből rögtön kiderült, az egyik izraeli felsőoktatási intézmény hallgatója. Válaszomban jeleztem, átmenetileg én is az országban tartózkodom, s ha kérdése van, a Skype helyett személyesen is találkozhatunk. Ma este sor került az eszmecserére egy ramat gani kávézóban. Az öt fős csapat két tagjával találkoztam.
A 61-es buszról ezúttal a városrész határánál szálltam le. Miközben a Harel Toronynál várakoztam, egyszer csak mintha egy ismerőst pillantottam volna meg. S láss csodát kedves pesti “szomszédom” Anna tartott felém. Tel-Aviv egy pontján, amerre még sosem jártam, belebotlok egy földimbe… Ettől már csak az volt még hihetetlenebb, hogy a két egyetemista közül az egyik Zürichben az unokatestvéremmel együtt gyerekeskedett…
Hát valóban keskeny híd az egész világ, nagyon keskeny…
KISPASZTI WEB 