Turbó üzemmódba kapcsolt hirtelen minden. Felpörögtek a feladatok odabent a laborban és a posztdoktori élmények terén is. Blogger legyen a billentyűzetén, aki lépést tud tartani mindezzel. Adós vagyok még a pészachi szünet utolsó napjaival, a szülinapi postai csomagom történetével. 
Nem írtam a HaLeumi Parkban tett látogatásról, a pici, Ramat Ganban eldugott “Az ember és az élővilág” múzeumról; kimaradt az ünnep zárónapja és az azt követő ashkeloni Sabesz. Nem szóltam a kovásztalan napokat lezáró, a marokkói szomszédoknál megtartott édes-mézes-vajas palacsintás mimúnáról,… mindezek nélkül nem lehet teljes a Posztdok Napló.
Ha a hétköznapokon átugrom, akkor is itt van a péntek éjszakai caesareai és tel-avivi kirándulás, Dáviddal (egykori szarvasi chanichommal /táborozó/) és barátnőjével… Ja, és rohamléptekben közeledik az év legszomorúbb helyi ünnepe, Yom Hazikaron, az elesett izraeli katonák és a terror áldozatainak emléknapja. 126 új név került fel egy év alatt a listára, “békeidőben”. 😦
A szomorú perceket az év legvidámabb napja követi majd, a Yom Haatzmaut (Függetlenség napja). Az ország 64. születésnapjára már minden kék-fehérbe öltözött. Zászlók lengenek az erkélyeken, az üzletekben, az egyetemen, az autókon.
Szóval igyekszem lépést tartani, csak itt vannak a szarvasi háttéranyagok és a Kémiai Panoráma határidejei is.
KISPASZTI WEB 