Hamburgerre vágyom, miközben kigördül velem a 61-es busz Ramat Amidar végállomásról. Schwarma vagy gyorsétterem, dilemmázom magamban? Végül a húsos zsemle mellett döntök, s perceken belül a blogolvasók által már jól ismert ÁNTSZ sarokban ülök a közeli kanyonban, a Burger ranch kopottas székén…
Miközben a hamburgert és a sült krumplit majszolom, tekintetem elkalandozik a Marom Nave toronyházainak irányába… Blogbejegyzéseken töröm a fejem. A hét elején írni akartam egy kipását, történt ugyanis, hogy vasárnap és hétfőn is sikerült e “munkaeszköz” nélkül beérnem a Bar Ilanra. Szerencsére az autóbuszmegálló kis trafikjában 10 sékelért hegyekben állnak a fejfedők.
Minden harapásnál egy kellemes érzés lesz rajtam úrrá, a hús a zöldség ínycsiklandó összhangja. Két blogger-társam írása ugrik be hirtelen. Májki, munkahelyi szobatársam, aki jelenleg Svájcban vendégkutat, csúnya biciklibalesetét osztotta meg követőivel, innen is jobbulást neki. A szentföldi internetes naplóját író Ákos barátom az MTVA-val vívja csatáját a múltkori Magyarország-Izrael meccs különös közvetítése miatt. Itt jegyzem meg, magáról a focipályás küzdelemről én is szerettem volna a blogomban írni. Már meg is volt a kezdőmondat: “Ha annyi ezresem lenne, amennyiszer Szarvason, identitás-boncolgató peulákon és madrich time-okon feltettük az elmúlt évtizedben a kérdést, kinek drukkolnál egy magyar-izraeli mérkőzésen, akkor most titkárnő gépelné le ezt a bejegyzést.” Látva (az izraeli tv élő adásában), mi is történik a lelátón, elment a kedvem ettől a poszttól.
Ahogy ott elmerengve ülök a hamburgeremmel, egyszer csak úgy érzem, mintha valaki belegyalogolt volna az intim zónámba. Balra nézve látom, hogy a szomszéd asztalnál ülő társasághoz érkezett egy kamasz lány, s méretes hátsó részével nekidőlt az asztalomnak. Jó pár centimétert arrébb is vándorolt a bútordarab előttem. Nemá!!!,… ezt nem hiszem el. A fiatal hölgy pedig csak magyaráz, háttal nekem, miközben nagy feneke lassan belemászik a tálcámba. Talán szólni kéne, merül fel európai agyamban. Elhessegetem a gondolatot, ha eddig nem tanították meg neki, hogy nem ülünk bele más tányérjába egy étteremben, már elkésett lenne a nevelő szándékú hozzászólás… Ez is Izrael egyik arca, azaz ülepe. Vagy tíz percig élvezem a váratlan vacsoravendég társaságát, majd távozik… Befejezem én is az étkezést, bevásárlás, s indulhat a hétvége.
KISPASZTI WEB 