posztdok napló 194./hadinapló I. – “Most kéne elszaladni…” (?)

Tegnap este szerettem volna blogot írni, beszámolni a mérnöki tanszéken átélt élvezetes percekről. A workshopról, amely az izraeli ipar legújabb és legérdekesebb vívmányaiból nyújtott át egy csokorravalót a több mint száz érdeklődőnek. A címe “Törésvonalak” lett volna, s az elején azon elmélkedtem, miért van az, hogy ciki elmenni egy másik tanszék, intézet által szervezett programra az egyetemen belül, pláne ha az teljes mértékben a kutatási profilunkba vág. A mérnökök által szervezett fejtágításon nem is láttam senkit a nano vagy a kémia vidékéről. Szóval ismét kész volt elméletben egy poszt, s ez a fránya élet már megint felülírja a terveket. Szóval a kapszulában lenyelhető kameráról, a 3Dfelvevőről egy későbbi alkalommal.

A délutáni órákban az izraeli hadsereg célzott támadással likvidálta a Gázai-övezetet irányító Hamasz katonai szárnyának vezetőjét illetve átfogó hadműveletbe kezdett a Dél-Izraelt érő folytonos rakétacsapások felszámolására.

Miközben a bejegyzést írom, bekopogott a vendégház tulaja, s azt kérdezte: “Hogy vagyok?” “Jól, remélem nem lesz háború!” – hangzott a válaszom. Ezért jött, készenlétbe helyezték a biztonsági szobát, ahova légiriadó esetén menekülni kell. Közvetlenül a szobám mellett van. REMÉLEM nem lesz rá szükség.

Az egyetemen a kollégákat nem nagyon hozták lázba a hírek, mindenki tovább ügyködött a laborban. Hazafelé a szupermarketben egy kicsivel többen voltak, mint az ilyenkor este szokásos. Egyetlen olyan idősebb házaspárt láttam, akik tudatosan tartós élelmiszereket kerestek, mint olaj, cukor, liszt, rizs, kekszek…

Ramat Gan utcái nyugodtak voltak, a boltok nyitva, a buszok tele munkából hazaigyekvőkkel… Az ashkeloni ismerősökkel egy órája beszéltem, mindenki várja, mi lesz a következő lépés az ördögi körben. A Gázával határos 40 km-es sávban holnap nem nyitnak ki az iskolák, a nem létfontosságú hivatalok…