Vasárnap reggel van, elindult a munkahét. 8:18, lassan el kéne mászni dolgozni. Hu, eddig mind a négy tel-avivi légi riasztás idehaza ért. Csak “átsétáltam” a szomszéd biztonsági szobába a sziréna hangjaira. Most végig kell gondolni, mi van, ha a Negba utcán, esetleg a buszon, a 4-es főút feletti gyaloghídon, a kampuszon ér majd a vörös alarm.
Odabent a diákszoba a biztonsági szobában van, az legalább egy újabb “biztos pont”, reméljük.
Szóval menni vagy nem menni, nekivágni vagy sem. Ha valóban hét hétig tart majd ez a bizonytalan helyzet, előbb utóbb elő kell merészkedni. Pénteken is elmenetem bevásárolni. Tudom-tudom Erec kemény legényei és leányai most egyszerre hördülnek fel, hogy ez a “galuti puhapöcs” már megint kezdi. Hát igen, hogy is mondták csütörtökön, Ramat Ganban nem lesznek rakéták! Tévedtek, sajnos. A legviccesebb, amikor a leghangosabbakról kiderül, most pont nincsenek is Izraelben.
A Felhőoszlop hadművelet első tanulságát levontam. Ha egyszer főnök leszek, s egy légiriadós országban emberek vezetését bízzák rám, én biztos megkérdezem a külföldről a csoportomba érkezőket az első szirénák után, rendben vannak-e, nincs-e valamire szükségük. Csak egy sms, egy telefonhívás, egy e-mail. Ha rokonoknak, barátoknak, ismeretlen blogolvasóknak megy, nekem is menne. Szóval az én főnökömnek mindez nem sikerült, pedig csak egy nem helyi beosztottja van. Emberileg megbukott a szememben! Ha nem olvasná a magyar nyelvű internetes naplóm, majd megmondom neki, ha legközelebb szembe jön. Ezzel amúgy elveszített minden erkölcsi alapot, hogy szóvá tegye a mai késésemet vagy ha a végén be sem megyek az egyetemre.
Most, hogy kiírtam magamból szívfájdalmamat, lássuk a csendes éjszaka s a kevésbé nyugalmasabb reggel híreit:
– a légierő 70 célpontot támadott Gázában az éjszaka folyamán
– rakétákra ébredtek Eshkolban, Ashkelon környékén és a városban
– a rendőrség hajtóvadászatot indított az országban illegális tartózkodó palesztinok ellen terror akcióktól tartva
Csendes napot!
KISPASZTI WEB 
mész,vagy maradsz?