öt méterre az egyetem kapujától elkapott a légiriadó, otthon filóztam elinduljak-e, végül a kelet-európai lelkiismeretesség azt mondta igen… a gyaloghíd végén jártam… rohanás át a portán, még az útlevelet sem volt idő felmutatni, vetődés a virágágyások mellé, kéz a fejre… próbáltam felvenni telefonnal, de nem vagyok egy profi haditudósító, s mellé nyomtam, pár másodperc múlva két-három pukk… lelőtte a Vaskupola… leráztam magamról a Bar-Ilan Egyetem porát elindultam a laborunk felé… az égen még látszott a rakéták útvonala… az épület előtt a büfé kinyitott, visszaültek kávézni az emberek… mire felértem, már tódult ki a tömeg a biztonsági szobaként használt diákszobánkból… WELCOME to Israel
A hídon egyébként pont egy újabb bejegyzésen gondolkodtam. A címe az lett volna IDEBENT, s a lelkiismeretességről szólt volna, meg a háztartási bolt tulajdonosáról, akit minden reggel elmellőzök, s aki hitetlenkedve tekintett az órájára, hogy csak 10:10-kor haladtam el ma reggel a boltját. Még rosszallóan meg is csóválta a fejét! B… m… kiscsávó! – gondoltam, félretéve minden idősebbek iránt érzett – neveltetésemből eredő – tiszteletet. No mindegy, az élet elsöpörte azt a tervezett bejegyzést.
Most idebent, a biztonsági szobában. A kollégák kérdezték, ja ez volt az elsőd odakint, rá akarsz gyújtani?
Ja, hogy haza is kell majd menni még ma, no ezen majd gondolkodjunk pár óra múlva. Irány a kémia és a nanotechnológia!
KISPASZTI WEB 
igazad van vagy mégse
gondolták biztos olvastad hova mész dolgozni?
vagy mégse ezt sajnos tudni lehetett csak senki nem akarta tudni reménykedtek.
lehet ha voltál katona akkor tudnod kellett volna?
de de jó ez a vaskupola ezt kéne tovább fejleszteni és beszerezni belőle!
jobb tudosító vagy te mint gondolnád!
itt magyar honba sok sajtóban csak palesztinokat sajnálják !!!!
on the félénél szászor jobbbb