pn 236./hadinapló XXXVIII. – Tűzszünet (?)

Másfél évig csupa szép dologról írtam a Posztdok Naplóban: az egyetemi életről, családi találkozásokról, a barátokkal töltött időről, kirándulásokról, történelmi és bibliai helyekről. Volt egy csöppnyi, kitartó olvasótáborom, s persze akadtak olyanok is, akik csak néha-néha lestek bele közel-keleti hétköznapjaimba. Jött a Felhőoszlop, s nem volt kérdés, írnom kell. Most kell igazán írnom. Az elmúlt napokban 38 haditudósításban próbálkoztam képet adni mindarról, amit mi, Izraelben élők hallunk a frontvonalban történtekről, itt a hátországban.

Megviselt ez a pár nap, rakétástól, légiriadóstól, buszrobbantásostól. Ma este Izrael beszüntette a gázai hadműveleteket, s cserébe ezt várja az övezetet uraló szervezetektől is. A Hamasz szerint Izrael kapitulált. Nem tudni meddig tart majd a fegyvernyugvás délen, Tel-Aviv és Jeruzsálem utcáin. Kilenc után még mindig sorolták a településeket, ahol légiriadó zavarta meg az est nyugalmát.

Munka után Shlomi barátommal indultam hazafelé. A buszvégállomásig volt egy helyzetelemző beszélgetésünk. Mikor elváltunk  a kék-fehér buszok felé tekintettem. Ezekre szokott felszállni a munkában megfáradt posztdok. Most nem mertem feléjük menni. Gyalogosan baktattam végig a Hagana és a Negba utcán. Amikor elhúzott mellettem egy-egy 31-es, 39-es, 60-as, 61-es, 63-as vagy 67-es kicsit remegni kezdtek a lábaim. Nem voltak üresek, akinek nincs autója, s messze lakik a munkahelyétől, az iskolájától, azoknak muszáj buszoznia. Néhány járműre kis izraeli zászlót tűztek, ezzel is jelezve, az itt élőket nem rettenti meg a délelőtti robbanás. Őket, nem, engem igen. Délután odajött hozzám a mindig optimista doktorandusz lány, s csak annyit mondott: A légiriadókkor azt mondtam neked, nem kell félni, na most jött el az idő amikor félni kell, s amikor kétszer meg kell gondolni merre indul az ember, melyik buszra száll fel, melyik kávézóba ül be…

Hogy is írtam pár napja a hadműveletek kezdetén: Én csak világot szerettem volna látni, kipróbálni egy kicsit, milyen máshol kutatni, milyen abban az országban élni, amelyről annyi mindent hallottam, ahova olyannyira különleges volt megérkezni minden alkalommal…

Csendes, nyugalmas, véres hírektől mentes, szürke hétköznapokat Izrael!

2 thoughts on “pn 236./hadinapló XXXVIII. – Tűzszünet (?)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s