posztdok napló 253. – ékszerüzleti dilemmák, avagy egy kis SUNDORolás Prágában

535415_10152415494220293_354156564_n“Sosem szerettem cipőboltba járni. Valahogy ódzkodom a lábbelik próbálgatásától. Nem tudom eldönteni, most akkor tényleg elég nagy, kényelmes, nem nyomja-e az orra a lábfejem…A szalagavatói palotás tánchoz sikerült egy négy számmal nagyobb csizmát beszerezni anno, pedig felpróbálva egész megfelelőnek tűnt. Ha egy cipővel nem boldogulok, hogyan tudnék gyűrűt venni valaki másnak, annak, akit nagyon szeretek. Mekkorát, milyet,…” – ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, miközben elmellőzöm csütörtök reggel a Negba utcai ékszerboltot az egyetemre menet.

“Ez lett volna az utolsó lehetőség, az utazás előtt,… na jó, majd a legközelebbi találkozáskor.” –  próbálom nyugtatni magam, s visszaszerezni a ramat gani porban fetrengő férfiúi önbecsülésem.

A munkanap gyorsan lepereg, éppen egy megbeszélésre hívnak, amikor indulnék  kis bőröndömmel a Ben Gurion Repülőtérre. “Slicha, majd hétfőn!” – mosolygok a főnökömre, aki az útitáskámat látva megértően bólogat. Az Interneten rendelt taxim helyett elhappol ugyanannak a cégnek egy másik sofőrje. “Fiúk, ezt bokszoljátok le egymás között.” – vélekedem a példátlan esetről miközben a négyes útról az egyesre kanyarodunk.

prágai love story...

prágai love story…

Valamikor október végén olvastam az ELAL ellenállhatatlan prágai akciójáról. A repülőjegy vásárlás, tehát jóval a Felhőoszlop hadművelet miatt felborult év végi látogatásom és a Wizzaires hétvégi kiruccanás előtt megtörtént. Mint arra – meglepő módon – csak az online check-innél lettem figyelmes, ezt a célállomást az izraeli légitársaság SUNDOR márkanév alatt repüli.

“A SUNDOR-t 1977-ben hozták létre, mint az ELAL charter társaságát, 1981-től használja az angol nap és a francia arany szavakból összerakott elnevezést”

Ha a népszerű WIZZ-es bejegyzéseim szellemiségét szeretném követni, annyit írhatok az utazásról, hogy a társaság által nyújtott szolgáltatásokra leginkább az “ELAL light” kifejezés illene. A biztonsági ellenőrzés azonos az anyacégivel, az ABC oldalon az ülések távolsága lekörözi még a legfapadosabb fapadosok által nyújtott “busz-feelinget” is (a másik oldalon sokkal nagyobb hely jut a lábunknak). Elsőnek szálltam be a gépbe, így alkalmam volt végignézni a döbbenetet az utasok arcán, amint megpillantották a zsúfolt kabinbelsőt. Nincs ingyen fülhallgató sem, vagy használhatjuk az otthonról hozottat vagy 10 sékeles plusz kiadással indulhatunk neki a közel négy órás útnak. Kapunk egy kis szendvicset egy pohár üdítővel, de a budapesti járatokon megszokott német müzli szeletről már le kell mondanunk. Hát igen, ára van annak, ha Tel-Avivból kb. ugyanannyiért repülhetünk a cseh célállomásra, mint például Budapestről.

6401_10152419282755293_1825911971_nVan-e annál nagyobb öröm, ha egy idegen város repterén a kedvese várja az embert. Újra együtt, három közös nap a rohanó világban.

Izrael viszonylag szűk ország. Bár az egyiptomi és a Jordán határ elvileg átjárható, a lakosok többsége, ritkán keresi fel a szomszédokat. Ha utazni vágyik valaki Jeruzsálemből vagy Tel-Avivból, a Ben Gurionon keresztül vezet az útja. Az egyik kedvelt célpont pont Prága, így néhány a gépről megismert arc folyamatosan feltűnik a belváros utcáit róva.

Egy hosszú hétvégébe sok minden belefér, a hófedte Óváros megtekintése, a gyerekkoromban utoljára meglátogatott vár bebarangolása, a látványos állatkert, a játék és a technikai múzeum végignézése, hogy a turistacsalogató szexuális segédeszközök tárlatáról már ne is beszéljek. Írhatnék még a knédliről és a káposztáról, az utánozhatatlan ízű Vineáról és Deli csokiról, a mindent behálózó rövid villamosokról, de ugorjunk egy kicsit…

PAPAPAPAPA... PASZTI

PAPAPAPAPA… PASZTI

Visszatérve a bevezető mondatokban említett dilemmára, miután az izraeli repülőtéren sem szereztem be valamilyen karika alakú fémből készült, esetleg kővel díszített tárgyat, itt kínálkozott az alkalom, hogy talán majd helyben. Szóval eltelt a péntek, szombaton ugye az ünnep miatt mégsem vehetünk ilyesmit, maradt hát a vasárnap. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy virtuálisan, a Skypeon keresztül, legalább már tízszer megkértem a nagy Ő kezét. “Persze, igen!” – jött a válasz, de mégis más egy kicsit nyomatékosabbá tenni mindezt valami kis csillogó dologgal.

A technikai múzeumban felmerült bennem, milyen romantikus lenne, esetleg a kiállított gőzmozdonyról leszerelni valami hasonlatos apróságot. Miután ekkor már túl voltunk a negyedik játéküzlet meglátogatásán, ahol matchboxokat kerestem a PASZTILAND repülőteremre, nem mertem felvetni az ötletet.

Alig volt pár órácskánk a Csehországban töltött időből, amikor a Vencel tér sarkán hatalmába kerített egy ékszerüzlet. “Most, vagy kitudja mikor lesz legközelebb alkalom…” morfondíroztam, miközben tettünk még egy tiszteletkört a nevezetes közterületen. “Hát akkor menjünk be…” – emeltem fel kicsit a hangsúlyt a kirakat előtt téblábolva… Jelentem, azért ez sokkal jobb, mint a cipőboltban. Az eredményről meg tanúskodjon az alábbi kép:

76298_10152422244275293_658204686_n

Reggel óta újra idekint Izraelben vagyok. Az ország holnap választ, s dönt a jövőjéről. Én már tegnap leadtam a voksom, ott a prágai Vencel téren az ékszerüzletben.

4 thoughts on “posztdok napló 253. – ékszerüzleti dilemmák, avagy egy kis SUNDORolás Prágában

  1. Nekem is Prágában kérték meg a kezem: a Károly híd kellős közepén. S nálunk is már a levegőben lógott a nagy kérdés egy ideje, mégis, ott, abban a közegben az ujjamra húzott gyűrű és a “mostantól együtt” érzés varázsa elmondhatatlan volt. 🙂 Nagyon sok boldogságot és sok szép közös évet Nektek!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s