Izraeli kint tartózkodásom óta elhanyagoltam az ország északi felét. Leszámítva a Tuval kibucban tavaly februárban kapott szarvasi “kiképzést” és egy rövid vizitet Kfar Tavorban, sosem vettem Libanon felé az irányt.
Szerda reggel három autóbusszal kerekedett fel az egyetem nanotechnológiai intézete, hogy az éves konferenciát a pár hónapja megnyílt cfáti orvosi kampuszon vendégesedve rendezze meg. A járművön élénk vita alakult ki az előző nap során zajlott parlamenti választásokról. Egyrészt nem nagyon értettem a körülöttem zajló, néha hangos szóváltássá fajuló beszélgetést, másrészt azok mellett akik minimum három évüket adták a haza szolgálatáért, nem nagyon éreztem ildomosnak bárminemű politikai állásfoglalás kinyilatkoztatását a részemről.
Két napon keresztül hallhattunk előadásokat mindarról, ami a kilenc emeletes épületünk laborjaiban történik a fizika, a kémia, a biológia és az élettudományok területén. A helyszín megválasztása okos húzás volt, a teltház mindvégig garantált volt a teremben.
Ha már cfáton jártam, az ebédszünetben elugrottam a Magyarajkú Zsidóság Emlékmúzeumába, “ellenőrizni”, megvan-e még a 2006-ban a komáromi zsinagóga tetejéről hozott cserép. A helyi magyar múzeum számomra az egyik legkülönlegesebb hely idekint Erecben. Megannyi történetet, sorsot rejtenek a kis tárlat vitrinjei.
Az estét a várostól 40 km-re található Kfar Giladi kibucban töltöttük, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a hófedte Hermon csúcsra és a szomszédos Libanonra.
Végre egy nanonyi szakmai sikerről is beszámolhatok, a poszter, amelyet a csoportunk doktorandusza készített, társszerzőségem mellett, második díjat kapott.
Hazafelé jövet lenyűgözött minket a Kineret csodaszép panorámája, lefelé száguldva a Galil zöldellő dombjainak irányába.
U.i.: Megjelent a komáromi Hitközségi Híradó 200. jubileumi száma, jó olvasást.
KISPASZTI WEB 